Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Krisztián Bene: La Collaboration Militaire Française Dans La Seconde Guerre Mondiale (Ism.: Dávid Ferenc) I/252

253 TÖRTÉNETI IRODALOM de német és francia kormányzati támogatás hiányában egyik fél sem érezte igazán szükségesnek vagy hasznosnak ezt az alulról jött kezdeményezést, ezért az alakulat már csak egy rövid ideig jutott szerephez a Vörös Hadsereg elleni harcokban. Hamar kiderült, hogy a politikai indíttatásból jelentkező önkéntesek többsége alkalmatlan a frontszolgálatra, ezért 1944-es feloszlatásukig csak partizánellenes műveletekben vettek részt. Bene Krisztián nem ragadt le a keleti hadszíntér katonai műveleteinek egysíkú bemutatásánál. A harmadik részben visszatért Franciaországba, ahol a későn feleszmélt helyi kormányzat felismerte a katonai együttműködésben rejlő lehetőségeket és saját alakulatok létrehozásával próbált meg katonai, politikai és gazdasági engedményeket kicsikarni a német féltől. Bár utóbbiak érdektelensége eleve kudarcra ítélte a kísérleteket, de egyértelműen kimutatható, hogy 1942-re már a francia kormány próbált aktívabb együttműködést megvalósítani a kényszerű partnerség keretei közt. A szerző a következő részben egy — látszólag — oda nem illő fejtegetésbe kezdett a Francia Milícia (Milice française) kialakulásáról, fejlődéséről, fénykoráráról, majd azt követő bukásáról. A fejezet végére már világosabbá vált, hogy ez a sokszor -és szinte kizárólag negatívan- emlegetett szervezet milyen sok szálon kötődött a németek oldalán harcoló francia alakulatokhoz. A rendkívül alapos, vagy éppen hosszúnak tűnő bemutatás egy ideig mégis bizonytalanságban tarthatja az olvasót a téma fontosságával kapcsolatban. Például a jelentkezők motivációját már korábban is tárgyalta Bene, de ebben a részben különösen jól mutatta be, hogy az egyéni érdek mennyire domináns volt a németekkel való együttműködést választók között. A kérészéletű hatalom bűvöletében a milícia vezetője, Darnand úgy érezhette, hogy számára a katonai kollaboráció a Franciaország feletti politikai és katonai hatalom megszerzésének szükséges eszköz lehet. Az már egy másik kérdés, hogy ezt a játékot a németek sokkal jobban játszották és mindvégig a saját oldalukon tudták tartani az önkénteseket. Még akkor is, amikor már semmit nem remélhettek szolgálatukért cserébe. Ismét a hadtörténelem iránt érdeklődőknek nyújthat élményt a könyv utolsó előtti fejezete, amit a szerző a Waffen-SS kötelékében szolgált franciák bemutatásának szentelt. Annak ellenére, hogy francia állampolgárok 1943 júliusát megelőzően csak nem hivatalosan jelentkezhettek a híres-hírhedt fegyveres alakulatba, a hivatalos toborzás megindulása után meglepően mozgalmas helyeken vetették be az alakulat tagjait. A francia katonai egység fennállása alatt különböző neveken szerepelt (volt rohamdandár, páncélgránátos hadosztály, ezred és rohamzászlóalj is), de az olvasó előtt a Nagy Károly hadosztály neve lehet a legismertebb. A keleti hadszíntéren töltött idő a kisebb-nagyobb helyi sikerek ellenére az egység szinte teljes megsemmisülését vonta maga után, amely az újonnan jelentkezőkből került újrafeltöltésre. Szinte érthetetlen, de ez nem szegte kedvét az önkénteseknek, akik 1945. május l-jén még Hitler bunkerét védelmezték a berlini ostrom alatt. A szerző érdekes regiszterét és bemutatását nyújtotta a kevésbé ismert, német érdekek szolgálatába szegődött francia harci kötelékeknek. Ismertetésük itt felesleges lenne, de a rövid, egyenként egy-két oldalas felsorolások hiányérzetet kelthetnek az olvasóban. Feltételezem, hogy a szerzőt a terjedelmi korlátok is kényszeríthették, de jogos lehet az igény, hogy egy későbbi kiadásban ezek a részek is nagyobb teret kapjanak. A könyv utolsó fejezetét a szerző a háborút követő és számos áldozattal járó számonkérésnek szentelte. A spontán leszámolások és bírósági perek bemutatása mellett a legérdekesebb azoknak az önkénteseknek a sorsa, akik szabadságukat indokínai fegyveres szolgálattal válthatták meg az 1945 utáni gyarmati háborúkban. Ritka alkalom, hogy francia könyvespolcokon magyar történész könyvei sorakoznak. Egy hiányosság mégis joggal róható fel, hogy a rendkívül alapos munka európai történeti kontextusba történő beillesztése megkönnyítette volna az eredmények nemzetközi szinten történő összehasonlítását. Ettől eltekintve a hiánypótló munka szakmai érdemei vitathatatlanok. A könyv kivitelezése rendkívül igényes. Számos térkép, fekete-fehér és színes fotó egészíti ki a szöveget, ami olvasmányosabbá teszi a könyvet és átláthatóbbá a hadi események ismertetését. A kötet tudományos értékét növeli, hogy a mellékletekben levéltári dokumentumok, életrajzok, személy- és névmutató található. Dávid Ferenc