Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Turbucz Dávid: Horthy Miklós (Ism.: Marchut Réka) I/245

246 TÖRTÉNETI IRODALOM részvétele vagy a különféle ideológiákhoz való viszonyulásának módosulásai jobban kidomborították volna Horthy személyét. Sakmysterrel szemben érdem, hogy Turbucz Dávid részletesen tárgyalja Horthy Miklós 1918 előtti tevékenységét. A családi háttér ismeretében világosabb a szabad királyválasztók vs. legitimisták vitája. A haditengerészeti akadémián töltött évek döntőek a leendő kormányzó habitusára, értékrendjére, magatartására. Vélhetőleg nagy jelentősége volt annak is, hogy 1908-ban az annexiós válság idején Konstantinápolyban szolgált a Taurus állomáshajó parancsnokaként. Az uralkodó mellett töltött évek jelentősége pedig közismert: itt találkozott Horthy a Monarchia kereteit feszegető nemzetiségi kérdéssel, a szocialista eszmékkel és ekkor tovább erősödött konzervatív-liberális beállítottsága. Turbucz Dávid meggyőzően hántja le az otrantói sikerről azt a kultikus mázat, „amellyel 1919 után alaposan leöntötték" (55.), és a Cattaro-i matrózlázadás körülményeit is megnyugtatóan tisztázza. Horthy — írja a szerző — november 8-án felkereste az uralkodót. Boroviczény Aladár emlékirata szerint ekkor az altengernagy biztosította őt örök hűségéről, valamint arról, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy visszaszerezhesse uralkodói jogait. Turbucz ez utóbbit nehezen tartja elképzelhetőnek, mert IV Károly csak november 13-án mondott le Eckartsau-ban az uralkodói jogainak gyakorlásáról. A szerző ezen érvelését nem tartjuk elfogadhatónak, mert ugyan a hivatalos lemondás még valóban nem következett be, de november 3-án Padovában már fegyverszüneti megállapodást írtak alá és már akkor nyilvánvaló volt, hogy a Habsburg-ház nem gyakorolhatja továbbra a jogait, és Ausztriában már november 11-én kikiáltották a köztársaságot. Tehát a személyes találkozó alkalmával Horthy igenis ígérhetett segítséget az uralkodónak jogai visszaszerzésében. A történelem kereke azonban fordult és így nem tette. Károlyi Mihályról és rendszeréről sajnálatosan kevés szó esik a könyvben. Az 1919-es fehérterrorról rajzolt képpel viszont biztos fogódzót kap az olvasó. Ugyanígy a kormányzóválasztás rajza is körültekintő, kellő részletességű. A kötet legnagyobb fejezete a kormányzót mutatja be. A munkának nagy erénye Horthy világképének, gondolkodásmódjának szakavatott bemutatása. Nemzetfelfogásába nem illett bele a nagybirtokrendszert megszüntető földreform és a parasztság erősítése. Turbucz bemutatja, hogy Horthy gondolkodásában hogyan jut el a katonai diktatúrától a korlátozott parlamentarizmusig. A szerző helyesen emeli ki, hogy közel egy évtizeden át Horthy szinte mindenben elfogadta Bethlen döntéseit. A gazdasági válság hatására azonban aktívabb politikát akart folytatni és a miniszterelnököt több mindenben el is marasztalta. A külpolitikai dimenzió leginkább a harmincas évek második felétől lesz hangsúlyosabb a könyvben, amit természetesen indokol a revízió egyre aktuálisabbá válása. A szerző jól mutatja be azt az egyre szűkülő mozgásteret, amelyet a kormányzó maga is szűkített a magyar revíziós célok elérése érdekében. Turbucz viszont elemzi azokat a lépéseket is, amikor Horthy lazítani akart a Németországgal való egyoldalú elköteleződésben. Biztos szakirodalmi előzmény alapján ír az 1938. augusztus 23-i Horthy-Hitler találkozóról és a második világháború kitörését követően folytatott fegyveres semlegesség politikájáról. Hiányoljuk azonban, hogy a szerző nem tér ki a Horthy-Hitler találkozó napján kötött bledi egyezményre, mely a korszak magyar külpolitikájának egyik legnagyobb sikere volt. A terület-visszaszerzések kapcsán Turbucz részletesen bemutatja: az eddigi „országmentő", „országépítő" Horthy-kép mellé társult az „országgyarapító" kormányzó képe is. Ezzel együtt a Horthy-család kultusza is erősödött. A visszacsatolásokat követő pompás bevonulások minden eddiginél magasabb dicsőségbe emelték Horthy Miklóst. A magyar társadalom nagy része nem látta azt, hogy azokért a négyzetkilométerekért, amiket visszakaptunk Adolf Hitler .jóvoltából", nagy árat fogunk fizetni. A szerző bemutatja Horthy antiszemitizmusát, amire már az 1919-es események kapcsán is kitért és ezt a vonalat továbbviszi, megállapítva, hogy az 1930-as években változott az államfő zsidókkal kapcsolatos felfogása, ezt követően a szelektív antiszemitizmus jellemezte. Az első zsidótörvény életbe lépése ellen a kormányzó semmit nem tett, a második zsidótörvénnyel épp a fent említett ok miatt nem értett teljes egészében egyet, így az eredeti törvény szövegét módosították. A háborúba lépést követően újra előjött a zsidókérdés. Ennek a kérdésnek a szerző kellő figyelmet szentel. Nagyon tárgyilagosan, több szempontot mérlegelve vizsgálja Horthy szerepét. Ahogy más kérdésben sem, úgy ebben sem - nem elítél, nem felment, hanem a történeti valóság ábrázolására törekszik. Turbucz leszögezi, hogy Horthy az 1941-es szégyenletes Kamenyec-Podol-