Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Turbucz Dávid: Horthy Miklós (Ism.: Marchut Réka) I/245

245 TÖRTÉNETI IRODALOM A szerző alkotói módszerének legjellemzőbb vonása megítélésünk szerint az alaposság, a mindenre kiterjedő figyelem. Tudja, hogy a historikus számára nem elegendő, ha csupán magas­röptűen, mintegy repülőgépről veszi szemügyre a témáját, hanem bizony gyalogszerrel is be kell barangolnia a választott tárgykör zegzugos sikátorait. K. Farkas Claudia mindezt megtette, s így értékes történészmunkát alkotott. Műve a lehető legjobb pillanatban jelent meg, amikor ismét felcsaptak a viták és felizzottak az indulatok a magyarországi holokausztért viselt felelősséget illetően. Könyvének gazdag és cá­folhatatlan tényanyaga egyértelműen bizonyítja, hogy a holokauszt története nem 1944. március 19-én, a német megszállással kezdődött. A jogfosztás első lépése 1920-ra datálható, majd 1938-tól folytatódott és kiteljesedett. A közbenső időben pedig állandósult a gyűlöletbeszéd és bevett gya­korlattá vált több területen a diszkrimináció. Mindez szellemileg és politikailag előkészítette az 1944-es tragédiát. Márpedig ki vonhatná kétségbe, hogy 1920-1944. március 19. között az ország és kormányzata teljes önállósága birtokában volt, ezért viselnie kell a szuverenitással járó felelős­séget is. Sipos Péter Turbucz Dávid HORTHY MIKLÓS Napvilág Kiadó, Budapest, 2011. 254 o. + 16 o. képmelléklet Horthy Miklós személyének és rendszerének megítélése ugyan a történetírás számára jó ideje már teljesen egyértelmű, ám a mélyen megosztott közgondolkodásra ennek a hatása igen­csak szerény. A szaktudomány legjelesebb eredménye Thomas Sakmyster angolul 1994 -ben, ma­gyarul 2001- ben megjelent munkája, amely az egész életutat áttekinti, ám a részletes feldolgozás a pálya érdemi részére terjed ki csupán. Turbucz Dávid a Napvilág Kiadótól egy tudományos ismeretterjesztő összefoglalásra ka­pott megbízást, s ennek sikerrel tett eleget. A könyv végén található felhasznált irodalomjegyzék is mutatja a szerző egyik jeles tulaj­donságát, a kiegyensúlyozottságot. A recenzens azonban Lackó Miklós és Juhász Gyula több munkáját hiányolja, s bár tudja, hogy a régebbi munkákon végzett az idő leginkább kemény ros­tát, mégis azt tartja, hogy bizony azokban is van a ma történésze számára megszívlelendő. Főleg akkor, ha nem feledjük, hogy a rendszerváltás nyomán az inga a másik irányba lendült ki. Kollégánk munkájának további erénye, hogy az ismeretterjesztő jelleg ellenére is bőséggel támaszkodott saját kutatásai eredményeire. A Horthy-kultusz változásának bemutatásához levél­tári forrásokat, korabeli sajtóanyagot és nyomtatott forrásközléseket használt, a Horthy-kultusz rendszerváltást követő vizsgálatához pedig országos pártlapokat, melyek nagyrészt lefedik a szí­nes politikai palettát. Turbucz ugyan jól érzékelteti a Horthy-képpel kapcsolatos szélsőségeket, ám hiányoljuk a tablóból Szekfű Gyulát. Egyetértünk Turbucz Dáviddal, amikor azt írja: „Horthy konszenzusos megítéléséről egé­szen addig nem beszélhetünk, amíg a nevét viselő korszak egésze, illetőleg annak számos problé­mája (például Trianon és a revízió, a politikai rendszerjellege, a történelmi középosztály szerepe, a második világháború, a zsidóság sorsa) kapcsán nem alakul ki egyetértés a magyar társadalom­ban. S mint látjuk, erre még várnunk kell." (10.) Természetesen jelen munkától jellege és terje­delme miatt nem várhatjuk, hogy ezeket a kérdéseket tisztázza, részletezze - a középosztály mindkét kohorszának a szerepét azonban (már csupán annak okán is, hogy Horthy Miklós a ke­resztény középosztály gyermeke volt) vélhetőleg jót tett volna alaposabban bemutatni. Turbucz Dávid könyvének egyik erőssége viszont, hogy a zsidókérdést alaposan, árnyaltan, több szempon­tot mérlegelve vizsgálja és tárja olvasója elé. A munka jól áttekintető: a Horthy-család gyökereitől az emigrációs évek bemutatásáig raj­zolódik ki Horthy élete. Az első három fejezetben Horthy egyes életszakaszai jelölik ki az alfejeze­teket, a kormányzói tevékenységénél azonban a szakaszolás inkább a Horthy-korszak periodizáci­óját követi. A miniszterelnökökkel történt tagolással szemben a kormányzó politikai életben való

Next

/
Oldalképek
Tartalom