Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Pók Attila: A haladás hitele. Progresszió, bűnbakok, összeesküvők (Ism.: Ormos Mária) I/230
230 TÖRTÉNETI IRODALOM művész és cégvezető, aki a cég működésével kapcsolatos egyetlen feladatot, még az üzleti levelezést sem adta ki a kezéből. Tekintve, hogy egyenes ági örököse nem volt, ugyanakkor állandó likviditási gondokkal, sőt kisszerű adósságokkal küzdött, óhatatlanul felmerül a kérdés (már a kortársakban is felmerült), hogy a tőkeszegénységet leküzdendő, miért nem alakította részvénytársasággá az üzemet? Erre majd csak pályája végén, bő negyedszázados cégtulajdonosi múlt után kerül sor 1923-ban. De legalább ennyire jogos kérdés, vajon miért nem csökkentette kiadásait? 1891-től például évente pár hónapot töltött a pesti Bristol Szállóban, ahol haláláig lakosztályt bérelt. Ezt még rokonai is felesleges luxusnak gondolták, miközben még antikváriumok felé is jelentős tartozásokat halmozott fel. Nagypolgári ambíciók vagy a Mikszáth-féle dzsentri ethosz tükröződnek ebben a magatartásban? Vagy mindkettő? Az ígéretes kutatás első eredményei jelzik, hogy Szűts jól érzékeli a lényegi kérdéseket, még ha ezek némelyikét most még nem is állt módjában megválaszolni. Magam csak néhány továbbit jeleznék. Izgalmas szempont lehet a későbbiekre a rendi korszak uradalmának mint iparfejlesztő platformnak a szerepe. A porcelán- és kőedénygyártás itt releváns intézményi és családi előzményei Esterházy és Zichy birtokokon jöttek létre. Milyen szerepe van a feudális nagybirtoknak a majdani piaci módon termelő üzemek meggyökeresedésében? Egy teljesen más jellegű, inkább a főúri/nagypolgári mentalitásról árulkodó elem az a kötetben vissza- visszatérő közlés, miszerint az étkészleteket, dísztárgyakat javíttatták, ill. kiegészítették. Mekkora értéket képviselt annak idején a herendi? Takarékosság, a meglevő megbecsülése, vagy pedig az erre szánható pénz szűkössége állt a javíttatás hátterében? Izgalmas lenne közelebbit tudni arról is, vajon a felszíni sikerek ellenére inkább a küszködéssel jellemezhető Fischer család miként tudta generációkon keresztül kapcsolathálóját, arisztokrata nexusait nemcsak kiépíteni, de megtartani. A köteten végigvonul a hazai porcelánpiac szűkösségének problémája is. A századelőn a manufaktúra kilencven százalékban külföldre termelt, fő piacai Bécs és Párizs voltak. Hazai hagyatéki leltárak ugyanakkor jó esélyt kínálnának arra, hogy a magyarországi piac fogyasztóit is megismerhessük. Mennyiben számított luxuscikknek a herendi, s mennyiben volt elérhető a középosztály számára is? Tanulságos az 1923-ban megalakult RT igazgatótanácsi tagságának névsora is, amelyet a 200. lábjegyzet közöl. E felsorolás majdan önálló tanulmány vagy könyvfejezet alapját is képezhetné: honnan rekrutálódott egy nemzeti presztízscég vezetősége? Csupa olyan kérdés, amelyet egy disszertáció keretei között lehetne, lenne érdemes kibontani. Mivel a cég két világháború közötti iratanyagának feltárása még éveket vesz igénybe, csak bíztatni tudom a szerzőt, folytassa a megkezdett munkát! Horváth Gergely Krisztián Pók Attila A HALADÁS HITELE Progresszió, bűnbakok, összeesküvők Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010. 367 o. Pók Attila megnőtt, és kiterebélyesedett. Eddig is tudtuk, hogy ő az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyetteseként rendkívül hatékony szervezőmunkát végzett. Az sem volt titok, hogy számos, vagy inkább számtalan történész konferenciát szervezett, széleskörű nemzetközi kapcsolatokat épített ki legtöbbször mások számára. Se szeri, se száma azoknak az üléseknek, nemzetközi vagy hazai szakmai összejöveteleknek, kollokviumoknak, konferenciáknak, amelyeken elnökölt, illetve szerepelt. Nyelvi kommunikációs képességét csak irigyelni lehetett. Köztudott, hogy kiváló előadó, és e képességét bőségesen kamatoztatta is. Akkor most mi történt? Úgyszólván semmi sem történt. Csupán annyi, hogy Pók Attila összegyűjtötte mintegy 11 év termését, és 19 dolgozatát, amelyek eredetileg itt-ott, szétszórva jelentek meg, ezúttal közös borító közé zárva helyezte az olvasó elé. Na és? - kérdezheti valaki. E tanulmányok eddig is elérhetőek voltak, és amit most a kezünkben tartunk, nem más, mint másodközlés. Formailag ez még igaz is, érdemben azonban a dolog másként áll. A 19 dolgozat közül egy megelőzően nem jelent meg, a többi folyóiratokban, tanulmány vagy gyűjteményes kötetekben látott napvilágot. Márpe-