Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Kövér György: Fordulat, forradalom után? A magyar gazdaságtörténet-írás a nemzetközi trendek tükrében I/189
202 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE tek kinevezést, s az ELTE Bologna-rendszerben indult közgazdászképzésében is komoly hely jutott a gazdaságtörténetnek (Germuska Pál). Ezáltal talán lehetőségük nyílik új tendenciák elindítására és kibontakoztatására. Ugyancsak a legújabb fejlemények közé tartozik, hogy az MTA az ELTE-n alapított — e sorok írója vezetésével — öt évre egy válságtörténeti kutatócsoportot. Most a rendszerváltás után megjelent új gazdaságtörténeti összefoglalásokra, szöveggyűjteményekre tudatosan nem térünk ki, pedig nagyon is fontosnak tartjuk, hogy ezek megszülettek. Ráadásul nem egy közöttük egyetemközi összefogás eredményeként. Joggal állíthatjuk azonban, hogy nem a tankönyvi szintézisektől várható új eredmények kidolgozása. Nem az a funkciójuk, bár kétségtelen, hogy ösztönzően hathatnak a kutatásra, például amikor rámutatnak a fehér foltokra vagy az érvelés hiányosságaira. Az elmúlt évtizedekben kibontakozó kutatások fő irányait azonban érdemes röviden áttekinteni. Egyrészt kifejezetten inspiratív jelenségnek tűnik, hogy nálunk nem kell tartani a közgazdaságtan történeti „imperializmusától". Sőt, az utóbbi időszakban kifejezett érdeklődés mutatkozik — elsősorban az elmélettörténet egyes képviselői részéről — például a válságtörténeti témák iránt.5 3 Ráadásul nem pusztán steril teoretikus formában, hanem egyértelmű nyitásként például a mikrotörténelem felé. Szintén biztató fejlemény, hogy a gazdaságtörténet-írásban új generációk léptek a színre többek közt olyan területeken, amelyek már korábban is történetírásunk fejlettebb ágazatainak számítottak. A várostörténetben nemcsak a korábbi eredmények összegzése, hanem az új várostörténeti évkönyv (URBS) is jelzi a régebbi és újabb korszakkal foglalkozó kutatók és évjáratok együttműködését.54 Az iparosodás és a gazdasági növekedés nemzetközi összehasonlításában már a Berend-Ránki szerzőpáros működése óta megújítható előzmények álltak rendelkezésre.5 5 Újabb forrásbázis alapján, kvantitatív módszerekkel feldolgozott eredmények jelzik ennek a vonulatnak a korszerűsítését.5 6 Új generációk jelentkeztek a vállalattörténetben is. Itt is sokat jelentenek azonban a követhető hagyományok. Hogy az uradalomtörténeti/agrártörténeti tradíció milyen erős és eleven, arra jó példa Kaposi Zoltán hosszabb időtartamot átfogó és Vári András (1953-2011) történeti antropológiai látásmóddal színesí-53 Madarász Aladár: Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok, I-II/1-2. Közgazdasági Szemle, 56 (2009:7-8) 609-633; 58 (2011:11) 909-948, (2011:12) 1001-1028. 54 Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Osiris, Bp. 2002; URBS, Magyar Várostörténeti Évkönyv, I-VI. 2006-2011. 55 Berend T. Iván - Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században, KJK. Bp. 1969; Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a 19. századi Európában. Szerk. és bev. Berend T. Iván - Ránki György. KJK. Bp. 1979. 56 A teljesség igénye nélkül csak jelezzük a fő tendenciákat: Tomka Béla: Gazdasági növekedés, fogyasztás és életminőség: Magyarország nemzetközi összehasonlításban 1918-tól napjainkig. Akadémiai Kiadó, Bp. 2011; Germuska Pál: Vörös arzenál. Magyarország részvétele a nemzetközi hadiipari együttműködésben a KGST keretei között. 1956-os Intézet - Argumentum, Bp. 2010; Uő: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 Századok, 146 (2012:1) 47-78; Demeter Gábor: Fejezetek a Balkán-félsziget és az Oszmán birodalom gazdaság- és társadalomtörténetéből (A 18. század végétől a 20. század közepéig) I. Bp. 2012. (megjelenés alatt).
