Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Kövér György: Fordulat, forradalom után? A magyar gazdaságtörténet-írás a nemzetközi trendek tükrében I/189
191 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE 3. Kívánatosnak tartja a barátok gondos megválogatását (a közgazdaságtan, a gazdaságszociológia és a gazdasági antropológia együttes választását javasolja). 4. A kvantitatív technikák másfajta használatában lát új lehetőségeket: a leíró statisztikát részesíti előnyben a valószínűségen alapuló módszerekkel szemben (szerinte a regresszió nem helyettesítheti az interpretációt). 5. Mindezek révén másfajta viszony alakulhat ki az elmélethez, amelyben mind az indukció, mind a metateória megtalálhatja a maga helyét. A neoklasszikus/neoinstitucionalista közgazdaságtantól való korábbi egyoldalú függőség helyét venné át valamiféle társadalomtudományos metaelmélet, amely alkalmat nyújt a történelem „kreatív" használatára, s egyben esélyt ad arra, hogy az így elért eredményeket a gazdaságtörténet viszonossági alapon felkínálja a társadalomtudományok számára. Miközben Boldizzoni saját szavai szerint valamiféle harmadik utat keres a kliometria és a narratív történelembe való „visszasüppedés" között,7 meglepőnek tekinthető, hogy amint épp az Annales kapcsán már jeleztük, semmilyen utalást nem találunk nála sem a „kritikai fordulatra", sem egyáltalán bármiféle „nyelvi/kulturális fordulatra". Pedig az utóbbi évek történetírása szinte mástól sem volt hangos, mint a különféle fordulatoktól. Tágabb értelemben minden a filozófiában Richard Rorty által meghirdetett „nyelvi" fordulatra megy vissza.8 Az egész történetelméletet felbolygató episztemológiai fordulat voltaképpen a nyelvfilozófiából eredt. Annak belátásából, hogy maga a nyelv nem semleges közvetítő közeg. A nyelv maga a realitás. Másképp fogalmazva: „minden csak szöveg". Aminek közvetlen következményeként a referencialitás eltűnik a nyelv mögött. Ahogy R. Barthes a történeti diskurzus sajátos paradoxonaként megfogalmazta: „A ténynek (mint egy diskurzushoz tartozó fogalomnak) csupán nyelvi léte van, ugyanakkor ez a létezés látszólag a tiszta és egyszerű »másolata« egy másik létezésnek, mely egy struktúrán túli mezőben, a »valóságban« van. Ez a diskurzus kétségkívül az egyetlen, ahol annak referensét a diskurzuson kívülinek tekintik, anélkül, hogy az valójában tetten érhető volna a diskurzuson kívül."9 Mindennek végső és legszélsőségesebb történelemszemléleti kö-7 A narratív és neoinstitucionalista fordulat összefüggéseit az ezredfordulón Halmos Károly próbálta magyar földön végiggondolni: Halmos Károly: Közgazdaságtan és történelem - a narratív és a neoinstitucionalista fordulat után. Korall, 5-6. 2. (2001 ősz-tél) 206-220. 8 The Linguistic Turn. Essays in Philosophical Method. With two Retrospective Essays. Ed. Richard M. Rorty. The Univ. of Chicago Press, Chicago & London, 1992 [az eredeti gyűjteményes kötet 1967-ben látott napvilágot], A Rorty által írott bevezető tanulmány (Methaphilosophical Difficulties of Linguistic Philosophy) szótárában lázadás (Revolt), forradalom (Revolution) és fordulat (Turn) tulajdonképpen ikerfogalmak. Az 1992-es új kiadásban, amelyhez két visszatekintő esszé csatlakozik (Ten Years After; Twenty Years After), Rorty meglehetősen szkeptikusan ítéli meg saját korábbi címadó terminusát. Ezt azonban csak a „nyelvi fordulat" kritikusai szokták hangsúlyozni. Lásd Gérard Noiriel: A történetírás „válsága". Elméletek, irányzatok és viták a történelemről a tudománnyá válásától napjainkig. Napvilág Kiadó, Bp. 2001. 163-168. (Balázs Eszter fordítása). 9 Roland Barthes: A történelem diskurzusa. In: Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet problémái. Szerk. Kisantal Tamás. L'Harmattan - Atelier, Bp. 2003. 87-99 (Ford.
