Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Gyáni Gábor: A posztmodern és a magyarországi történetírás I/177
188 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE nyos forráskritikán túlmutató, ha nem is éppen a helyett alkalmazott dekódolására: ez utóbbi hozhatja csupán felszínre a forrásadatokban rejlő valamikori jelentéseket. Ez alkalommal nem kizárólag a hamis-igaz információ azonosítása történik meg; a források által közvetített korabeli (múltbeli) jelentéstulajdonítások megfejtése képezi immár a történész célját. És majd ezt követően kezdhet csupán hozzá a historikus, hogy megértse és magyarázza az elmúlt (élet)világokat. Bevetté lett továbbá újabban az is, ami határozottan a posztmodern hatását mutatja, hogy a történész-elbeszélő nem, vagy nem kizárólag a lineáris történeti ábrázolás céljaihoz igazítja a diszkurzív időt.4 3 Az ugyanarról a témáról szóló alternatív interpretációk párhuzamos történetek formájában való bemutatása sem tűnik többé elképzelhetetlennek. S végül, de nem utolsó sorban, a történész is egyre gyakrabban és immár nyíltan is vállalja önnön szubjektivitását, ami a posztmodern elméletalkotók által kívánatosnak tartott önreflexió képességét és kívánalmát elégíti ki. (2) A posztmodern erjesztő hatásának tulajdonítható továbbá, hogy az elméleti gondolkodás elnyerte végre a létjogosultságát magán a történetírói gyakorlaton belül. Ez azért nóvum, mert a német historizmus annak idején száműzte az elméletet a konkrét történeti kutatómunkából. A fokozott elméleti tudatosság imént vázolt körülményei között alakulhatott ki csupán a történetírásnak az a fajtája, melynek művelői ki szeretnének végre törni a ténypozitivizmus szűkre szabott kalitkájából. Ez komoly reményekkel tölti el azokat, akik koruk felismert egzisztenciális és szellemi kondícióit szem előtt tartva fognak bele a múlt történetírói búvárlásába. POSTMODERN AND HISTORICAL SCHOLARSHIP IN HUNGARy by Gyáni Gábor (Summary) Postmodern stands not for the denomination of a historiographical current; instead, it is a manifestation of cognitive scepticism, of an interest in metahistory, and of mistrust in the great narratives. The postmodern theory of history exerted little influence upon Hungarian historians, and frequently elicited sharp criticism from them. Nevertheless, the indirect influence of the postmodern can be detected in the works of several empiricist historians. One of its manifestations is a linguistic mistrust which goes well beyond the traditional critical attitude towards the sources. Other proofs of this influence are a much wider choice of topics than before, an emphasis on the problem of historical agency, the reassessment of the referentiality of the sources from the point of view of the histority of mentalities, concept historical consciousness, and the efforts at the historian's self-reflection. All this can be fairly well traced in the in the works related to the histoiy of society and mentality in the past two decades. 43 A fogalomhoz vö. Gyáni Gábor: Diszkurzív idő a történetírásban. In: Gyáni Gábor: Az elveszíthető múlt. i. m. 218-236.
