Századok – 2013

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Gyáni Gábor: A posztmodern és a magyarországi történetírás I/177

187 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE A történelmi személyesség (a szubjektivitás), valamint az identitás mint kü­lön történeti probléma közkedveltsége a részben fiatalabb évjáratú történészek körében szintén arra vall, hogy a posztmodern kézzelfogható hatást fejt ki egyes gyakorló történészekre.4 0 Itt kell szólni végül a fogalomtörténeti tudatossággal művelt társadalom- és eszmetörténetről is, amely több magyar történész munkás­ságában játszik meghatározó szerepet.4 1 S akkor még nem említettük a modern kort megelőző történelmi korok kutatásában jelentkező ilyen és hasonló fejlemé­nyeket, melyek számbavételére ezúttal nem vállalkozhatunk. Hiba lenne mellőzni végül a Kisantal Tamás, valamint a Gábor György nevével fémjelzett meta­történeti vizsgálódásokat, melyekben eminens szerep jut a posztmodernnel össze­kapcsolt narrativitáselméleti tudásnak és gondolati inspirációnak.42 Epilógus Nyugodtan elfedhetjük tehát azt a gyakorta ismételgetni szokott közhe­lyet, mely szerint a posztmodern hasztalan elmélkedés arról, hogy miként írják a történészek a történelmet, aminek azonban érdemben nincs hatása arra, hogy a történészek ténylegesen hogyan írják a történelmet. A helyzet az, hogy a posztmodern kihívását követően ma már lehetetlen minden további nélkül, egyszerűen csak visszatérni a naiv (realista) megismerési ideáloknak megfelelő hagyományos történetíráshoz. Két szinten is hatott a posztmodern-kritika a szorosabban vett történet­írásra. (1) Egyrészt azzal, hogy számtalan új, korábban elképzelhetetlen témával ajándékozta meg a történészeket, amelyek békésen megférnek manap­ság egymással. A posztmodern közvetett hatásaként tudható be továb­bá, hogy széles körben mutatkozik az igény a forrásoknak a hagyomá-40 Velkey Ferenc: A pesti főúri társaság néhány jellegzetessége az 1840-es években Széchenyi naplóinak tükrében. In: Papp Klára - Püski Levente, szerk.: Arisztokrata életpályák és életviszo­nyok. DE Történelmi Intézete, Debrecen, 2009. 113- 128.; Kalla Zsuzsa: „Mivé egykor talán lehetni álmodoztam". A naplók és Bártfay. In: Kalla Zsuzsa, S.a.r.: Bártfay László naplói. Ráció, Bp. 2010. 475-750.; Fónagy Zoltán: Hagyomány és modern határán - Széchenyi István, a magánember. Ma­gyar Tudomány, 171, 12 (2010) 1437-1446.; Vaderna Gábor: Napló és esemény. Gróf Dessewffy Jó­zsef: Testi erkölcsi és társalkodási élet Pesten 1828. Történelmi Szemle, LUI, 4 (2011) 569-589.; Vaderna Gábor: A nagy másik: gróf Dessewffy József. Egy életpálya kutatási lehetőségei. Korall, 12. évf. 44 (2011) 102-122.; Kunt Gergely: Az idő partján - Egy hadifogoly napló narratív pszichológiai elemzése. Budapesti Negyed, XVIII. évf. 2 (2010, Nyár) 141-161.; Kunt Gergely: Egy kamasznapló két olvasata. Korall, 11. évf. 41 (2010) 51-80.; K. Horváth Zsolt: Az életrajzi térről. Szempontok a biográfiai módszer és a szinoptikus szemlélet történeti alkalmazásáról. Korall, 12. évf. 44 (2011) 154-176. 41 Trencsényi Balázs: A nép lelke. Nemzetkarakterológiai viták Kelet-Európában. Argumentum - Bibó István Szellemi Műhely, Bp. 2011.; Szíjártó M. István: A „konfesszionális rendiségtől" az „al­kotmányos rendiségig". Lehetőségek és feladatok a 18. századi magyar rendiség kutatásában. Törté­nelmi Szemle, LIV évf. 1 (2012) 37-62.; Sipos Balázs: Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban. Argu­mentum, Bp. 2011.; Perényi Roland: A bűn nyomában. A budapesti bűnözés társadalomtörténete 1896-1914. Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány -L'Harmattan, Bp. 2012. 42 Kisantal Tamás: Túlélő történetek. Ábrázolásmód és történetiség a holokauszt művészeté­ben. Kijárat, Bp. 2009.; Gábor György: Szinaj és Jabne. Zsidó emlékezet a történelmen „innen és túl". Jószöveg, Bp. 2005.; Gábor György: A diadalíven innen és túl. Akadémiai, Bp. 2009.

Next

/
Oldalképek
Tartalom