Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Gyáni Gábor: A posztmodern és a magyarországi történetírás I/177
186 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE nográfiáját, A tiszaeszlári drámát.3 4 A könyv tárgya a konfliktuskezelés helyi történéseinek a társadalom- és mentalitástörténeti rekonstrukciója; ha pedig ezt tűzi célul maga elé a historikus, akkor nem adhat többé túl sok hitelt a társadalomtudományos történetírás által sugallt determinista társadalomfelfogásnak. Hiszen „a konfliktuskezelésnek olyan bejáratódó mechanizmusai alakulnak ki [Tiszaeszláron], olyan személyi és csoportkoalíciók rendeződnek össze, amelyek nem magyarázhatók tágabb értelemben vett strukturális meghatározottságokból, mi több, átrajzolják, felülírják az abból következő lehetőségeket. Ezeknek a társas cselekvési praxisoknak mindig individuumok a hordozói. Az egyéni vagy kollektív tettek megnyilvánulásai mögött pedig ott húzódnak a személyeket összefűző családi, rokonsági, szomszédsági hálók".3 5 A szerző, ráadásul, drámaként jeleníti meg a nevezetes történelmi eseményt; nem az arisztotelészi drámafogalom útmutatásait veszi ehhez alapul, hanem a Turner-féle társadalmidráma-koncepció alapján igyekszik megvalósítani vállalkozását. Ami annak implicit beismerése, hogy a fikcionalitás közvetlenül is beleszól a történészi beszédbe. Innen pedig a múltnak mint tapasztalati univerzumnak ahhoz a felfogásához vezet szinte egyenes út, amely élesen megkülönbözteti egymástól a múltat és a történész jelenidejét. A múlt ez esetben a történelemnek az a világa, ahol a cselekvőség (agency) a történések igazi motorja; azt kell tehát megérteni és ábrázolni, hogy a múltnak ne a történész utólagos bölcsességével át- és felülírható felszíni képe táruljon az utókor szeme elé. A tapasztalat-történetként számon tartott megközelítésről van szó, melyet számos magyar történész fogad el a múlt elbeszélését megszabó központi rendező elvnek.36 Kitüntetett helyet foglal el a tapasztalat historikumának megragadásában az oral history módszere (és történetírói műfaja), melynek nálunk is vannak hívei és követői (és közöttük többen is gender történészek).37 Nem kétséges, a tapasztalat historikuma, témaként és szemléletmódként egyaránt, komoly ösztönzést nyert a posztmoderntől, mely utóbbiban manapság különösen előtérbe került a történelmi tapasztalat analitikus fogalma; ez egyúttal háttérbe is szorította a korábban meghatározó narrativitás-elméleti megfontolásokat. Jó példája ennek Frank Ankersmit újabb elméleti munkássága.3 8 Ankersmit egyik jellemző megjegyzése szerint a posztmodernizmus sokkal „inkább a tapasztalat, mint a racionális érvelés kérdése".3 9 34 Kövér György: A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek. Osiris, Bp. 2011. 35 Kövér György: A tiszaeszlári dráma. i. m. 11. 36 Gyáni Gábor: Hétköznapi Budapest. Nagyvárosi élet a századfordulón. Városháza, Bp. 1995.; Gyáni Gábor: Budapest - túl jón és rosszon. A nagyvárosi múlt mint tapasztalat. Napvilág, Bp. 2008.; O. Kovács József: A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában. A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete 1945-1965. Korall, Bp. 2012. 37 Néhány kiemelkedő példa: Pető Andrea: Rajk Júlia. Balassi, Bp. 2001.; Tóth Eszter Zsófia: „Puszi Kádár Jánosnak". Munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti megközelítésben. Napvilág, Bp. 2007.; Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai. Nők a szocialista időszakban. Nyitott Könyvműhely, Bp. 2010.; Kovács Éva, szerk.: Tükörszilánkok. Kádár-korszakok a személyes emlékezetben. MTA Szociológiai Kutatóintézet - 1956-os Intézet, Bp. 2008. 38 Frank R. Ankersmit: A történelmi tapasztalat. Typotext, Bp. 2004.; Frank R. Ankersmit: Sublime Historical Experience. Stanford University Press, Stanford, 2005. 39 Ewa Domanska: Encounters, i. m. 90.
