Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947 VI/1561
1576 FIGYELŐ sokat, de arra utal, hogy ugyanazon a helyen feltehetően elég különböző módon élhették meg a lakosok a magyar megszállást. Daróczi Gyula a 40/1. zászlóalj katonájaként írt harctéri naplót. Kézírásos feljegyzései bepillantást engednek a háború legsötétebb bugyraiba. A szerzők bizonyára szívesen idézték volna tőle ezeket a sorokat, amelyeket 1942. május 11-én írt: „már égnek is a házak, a tetők szalmából, a falak fából vannak. A tetőbe rengeteg lőszer volt dugva, a házak most a tűztől nagy ropogással semmisülnek meg. Majd minden háznak van külön kis pincéje, felül kis luk, belül annál tágasabb. Sok pincében asszonyok vannak a mi hívásunkra nagy reszketve bújnak ki. Kegyelem nincs, lőjük agyon még a karján lévő gyereket is. Ezeknek a [nőknek U.K.] férjük is partizán”,45 Első olvasásra egy beteges szadista képe rajzolódhatna ki ezekből a sorokból. A szöveg azonban kicsit más értelmet nyer, ha az előzményeket is figyelembe vesszük. írója 1942. április elején tanúja volt annak, hogy mit műveltek a partizánok a kezükre került magyar katonákkal: „itt halt meg Vésztői zászlós 12 honvéddal (...) Itt nincs fogoly, ha elfognak egy magyart vagy németet, vandál módon csonkítják meg, mielőtt kivégeznék. Egy hadnagy aki kezük közé került, levetkeztették, és a combját felhasították mintha zseb lett volna és beledugták a kezét. Nemzőszervét levágták és mint szivart az áldozat szájába teszik. És mindezt élve hajtják végre. ”46 Természetesen mindez nem menti fel a bűncselekményeket elkövető magyar katonákat, ámde arra utal, hogy a háborúban kialakult gyűlöletspirál elszabadulásában komoly szerepe volt a partizánok módszereinek is. A partizánok ráadásul nem csak az ellenségeikkel viselkedtek embertelenül. A partizáncsoportokat vezető moszkvai központ több esetben oszlatott fel partizánbrigádokat azért, mert azok az ellenség zaklatása helyett csak a helyi lakosság szipolyozásával, saját pálinkafőzéssel voltak elfoglalva és folyamatosan hamis jelentéseket küldtek felsőbb parancsnokságaiknak. A ténylegesen aktív fegyveres harcot folytatók az erdőben csak a túlélésért bujkálok létszámának töredékét tették ki, ami nem is meglepő, ha figyelembe vesszük azokat a rendkívüli körülményeket, amelyek a partizánok életét megnehezítették. Több esetben előfordult az is, hogy szovjet partizánok nőket erőszakoltak meg, össze-vissza lövöldöztek, raboltak és gyilkoltak.47 Pandora szelencéje Bernhard Chiari a fehérororszországi KGB archívumokban folytatott kutatásai alapján megrendítő képet rajzolt egy „átlag” falu történetéről, amely a szovjet üllő és a náci kalapács közé került. Chiari több száz, kollaborálással kapcsolatos KGB akta és más források segítségével egy szimbolikus falu, Sma-45 HL TGY 3220 Daróczi Gyula: A 40/1. zászlóalj megszálló tevékenysége Ukrajnában.23-24. 46 Uo. 14-15. 47 A fehérorosz archívumokból származó dokumentumokat, amelyek dekonstruálják a „nagy Honvédő Háború” partizánokkal kapcsolatos mítoszait, Bogdan Musial tette közzé. Lásd: Sowjetische Partisanen 1941-1944. Mythos und Wirklichkeit. Paderborn, Schöningh, 2009., valamint uö: Sowjetische Partisanen in Weissrussland. Innenansichten aus dem Gebiet Baranovici. Eine Dokumentation. Herausgegeben von Bogdan Musial. München, 2004.
