Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947 VI/1561
1568 FIGYELŐ csak belső használatra szántak és bizonyítják az atrocitásokat, általában hitelesebbek, mint azok, amelyet az áldozatok készítenek, elsősorban propagandacélokra. Annyi biztos, hogy a magyar és a német levéltárakban bőségesen található olyan anyag, amelyből — tendenciózus válogatással — akár hasonló kötet szerkeszthető, mint amit most Krausz Tamás közreadott. Hogy miért nem kísérelte meg a kötet ezeket is ütköztetni a RAB anyagaival, arról még a későbbiekben lesz szó. Az pedig teljesen érthetetlen, hogy miért nem használta azokat a szovjet illetve orosz publikációkat, amelyek demográfiai veszteségekkel foglalkoznak, de nem a RAB adatait használták számításaikhoz.21 Krausz sajátosan értelmezi át forrásainak jelentését. Szerinte a magyar háborús bűnösség dokumentumai indították Sztálint arra, hogy Magyarországot „megbüntesse”, és ez vezetett a határok kedvezőtlen átrajzolásához is. Ehhez képest Románia hamarabb és jóval nagyobb erőkkel lépett be a háborúba, megszálló csapatai jóval több szovjet állampolgárt gyilkoltak le — ráadásul túlnyomó többségük nem is partizánveszélyes területen működött —, és legalább akkora területet tartottak megszállva, mint a magyar királyi honvédség.22 Magyarán: ha Sztálint morális megfontolások vezették volna, akkor nem jutalmazhatta volna éppen Romániát Magyarország kárára. Krausz szerint a tömeggyilkosságok alapvetően ideológiai okokra vezethetőek vissza, a sok szempont közül ezt nevezi elsődlegesnek. Ennek kapcsán meghatározónak tartja a katonákat érő „rasszista indoktrinációt”. Csakhogy tudni kell: a megszálló alakulatok kb. 50%-a román, ruszin, szlovák, szerb nemzetiségű volt. Ókét milyen rasszizmus indoktrinálta volna? Hozzá kell tennünk, arra sincsen semmilyen adat, hogy a megszálló hadosztályok tisztjei között a szélsőjobboldali gondolkodásúak száma különösebben magas lett volna. A Krausz által közreadott kötetben szerepeltetett magas rangú tisztek közül egyikre sem lehetett szélsőjobboldali politikai nézeteket bizonyítani, Zahár Sándort a nyilas hatalomátvétel után a Gestapo rövid ideig le is tartóztatta, Bakay Szilárd altábornagyot, a kiugrás legfontosabb katonai előkészítőjét pedig 1944. október 8-án elrabolták. Ráadásul Bakayt éppen azért nevezték ki a megszálló erők élére, hogy konszolidálja a felsőbb vezetés számára is ismert kaotikus állapotokat - erre utal, hogy elődje, Bogányi Károly vezérőrnagy a megszálló erők éléről „elfekvő” pályára, a Hadilevéltár igazgatói székébe távozott. Az természetesen lehetséges, hogy bizonyos tisztekben jelentős kisebbségi érzés volt a németekkel szemben és ezt a megszálltakkal szembeni túlzott kegyetlenkedésekkel vezette le. Antiszemitizmus természetesen megállapítható a motivációk között, de ez elsősorban nem a helyiekkel való kegyetlenkedésben, hanem a munkaszolgálatosokkal kapcsolatos embertelen bánásmódban volt tetten érhető. Ráadásul a kép itt sem teljesen fekete-fehér. Bakay saját vallomása 21 Lásd a 32. lábjegyzetet! 22 A román megszállás érintette Transznyisztria teljes területét, valamint Ogyessza, Nyikolajev, Herszon és Zaporozsje tartományok egy részét és két román hadsereg több tízezer négyzetkilométeres „mögöttes” területét Sztálingrádtól északnyugatra illetve délre. Csak Ogyesszában 1941-ben mintegy 40 ezer szovjet állampolgárt (döntően zsidó származású személyeket) gyilkoltak le a román csapatok.
