Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS A SZOVJET-MAGYAR JÓ KAPCSOLATOK ... 155 azt, hogy egy politikai vezető értékelése nyomán tekintendő egy bizonyos fajta hagyománynak a 18. századi eseménysor. Az aktuálpolitikai célzatú hagyományteremtés jegyében Pach szembeállította a negatívan értékelt „nyugati": a francia-magyar és a pozitívan értékelt „keleti": az orosz-magyar kapcsolatot, ennek bemutatásánál pedig nemcsak fiktív, hanem igazi történelmi forrásokat is felhasznált, nemcsak Illés Béla által kitalált, hanem ténylegesen lezajlott eseményeket is ábrázolt. A szerző azt állította: „Nagy fontosságú ugyanis, hogy Rákóczi — a XIV Lajossal való ingatag szövetségén túl — felvette és egyre szorosabbra fűzte a diplomáciai kapcsolatokat Nagy Péter orosz cárral és helyesen látta a kelet-európai népek összefogásának szükségességét a nyugati agresszorokkal [!] szemben." A kapcsolat 1707-ig, a varsói szerződés megkötéséig tartó szakaszának ismertetéséhez a szerző az Illés Béla-féle kitaláció különböző elemeit használta fel, idézte is Rákóczi egyik fiktív levelét, majd ehhez a következő lábjegyzetet fűzte: „A leningrádi Hadtörténelmi Múzeumban levő okmányok alapján idézi Illés Béla »Rákóczi és az oroszok«. (Fogarasi-Illés: Magyar-orosz történelmi kapcsolatok. Budapest 1945. 25-26. old.) - Vesd össze Márki Sándor: Nagy Péter cár és II. Rákóczi Ferenc szövetsége 1707-ben. Budapest 1913. 28. old. és a következők."64 Pach itt nem csupán annak a munkának az azonosításához szükséges adatait közölte, amelyből a forrásszöveget átvette — mint például a következő lábjegyzet esetében65 —, hanem azt is tudatta az olvasóval, hogy az írás szerzője, Illés Béla honnan vette e szövegrészletet. Ezenkívül hivatkozott az I. Péter cár és II. Rákóczi Ferenc szövetségéről írott, az 1945-ös cikk előtt több évtizeddel megjelent értekezésnek azon részére, amelyben az ott feldolgozott dokumentumokban a szabadságharc vezetője az Illés-féle idézettel rokonítható nézeteket fogalmazott meg. Nem zárható ki, hogy Pach azért járt el ilyen körültekintően, mert ekkorra már eljutott hozzá, ha nem is a kitaláció teljesen megbízható cáfolata, hanem csak valamiféle hír arról, hogy Illés Béla szövege történelmileg nem hiteles információkat tartalmaz és így akarta tudományos szempontból korrekten felhasználni az e munkából származó adatokat, amelyek elhagyását ekkor még talán korántsem csak politikai, hanem szakmai megfontolásokból sem tartotta volna indokoltnak.6 6 Pach a kitaláció további elemeit is megjelenítette előadásában, majd, egy mondaton belül, ezekhez kapcsolt hozzá valós történelmi eseményt: „Rákóczi véleménye szerint az orosz és a magyar népnek közös érdeke megtörni a németek kelet felé irányuló hódítási terveit. Nagy Péter a magyar szabadságharcot 64 Pack Zs. P: Függetlenségi küzdelmeink i. m. 46.: 64. jegyz. 65 Pach Zs. P: Függetlenségi küzdelmeink i. m. 47.: 65. jegyz. 66 A kitaláció bekerült Pach korabeli, más munkáiba is, ld. Pach Zsigmond Pál: Bevezetés. In: II. Rákóczi Ferenc emlékiratai. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1951. 17. és e szöveg rövidített szlovák fordításában: Pavel Pach Zsigmond: Vyznam odboja Frantiska Rákócziho II. v zápase za nezávislost' Uhorska. In: Kapitoly z uhorskych dejín. Akadémia, Bratislava, 1952. 144. Ugyanakkor e fikció nem kapott helyet minden, a Rákóczi-szabadságharcot tárgyaló, ekkoriban megjelent műben, 1. pl. Mód Aladár 400 év küzdelem az önálló Magyarországért c. könyvének 1945-1954 közötti kiadásait, továbbá: Wittman Tibor: Történelmünk haladó hagyományai. 1604-1918. (Szocialista nevelés kiskönyvtára 25.) Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Bp. 1951.
