Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
156 VÖRÖS BOLDIZSÁR pénzzel, hadianyaggal és katonával támogatta, 1707-ben Varsóban szövetséget kötött Rákóczival." Ebben az ábrázolásban a fikció egyes mozzanatai, mint a valós történelmi tény: a szövetségkötés előzményei jelennek meg, részleteiben mutatva meg, hogy miként fűzte Rákóczi „egyre szorosabbra" a diplomáciai kapcsolatokat a cárral. A következő évekbeli orosz-magyar viszony leírása pedig már nem kitaláció, Rákóczi itt idézett levele sem fiktív szöveg. Az előadásban a történelmileg valótlan mozzanatoknál többszörös hitelesítési eljárásokra is sor került: a soha le nem zajlott eseményeket a hamis dokumentumok, ezeket a létező („őrző") intézmény megemlítése és a kitalált szövegekben foglaltakhoz hasonló gondolatokat tartalmazó, igazi forrásokra utalás volt hivatott tényékként elfogadtatni az olvasókkal, továbbá az, hogy a szövegben a fiktív elemek valóságosak között kaptak helyet, sőt az 1707-1711 közötti orosz-magyar kapcsolatok „előzményei"-ként, logikusan illeszkedtek ezekhez. Mindezeken túl az előadás helyszíne, alkalma, a nyomtatásban közzétett szöveg kiadója is hozzájárulhattak ahhoz, hogy hitelesítsék a kitalációt, legalábbis a diktatúra eszmerendszerét elfogadó olvasóknál. Ezek ugyanis arra gondolhattak, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának pártfőiskoláján elhangzott, a párt kiadója, a Szikra által közrebocsátott munka szövegében csak gondosan ellenőrzött információk vannak. Ám ekkoriban már fenntartásos vélemény is megjelent a Rákóczi és az oroszok című írásban ismertetett-idézett források hitelességével kapcsolatban. Kosáry Domokos Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című munkája 1951-es I. kötetében, a Rákóczi-szabadságharc külpolitikájának dokumentumait és tudományos feldolgozásait bemutató részben kijelentette: „Az Illés B.: Rákóczi és az oroszok (Fogarasi B.-Illés B., Magyar-orosz történelmi kapcsolatok, Bp. 1945) által említett adatokról (egy orosz tiszt naplója stb.) máig közelebbi tudomásunk nincs."67 Ugyancsak Kosáry Domokos a Petőfi Körnek A marxista történettudomány időszerű kérdései című ankétján, 1956. május 30-án elmondott beszédében már félreérthetetlenül rámutatott a történet fikció voltára: „Hányszor jöttek hozzám olyasmivel, hogy a középiskolai tankönyvben az szerepel részletesen — pár évvel ezelőtt volt, nem most — hogy Nagy Péter tüzérsége és katonái hogyan segítették Rákóczit a szabadságharcban. A diákok pontosan tudták, hogy ebből természetesen egyetlen adat sem állja meg a helyét."6 8 Az elmondottak azt jelzik, hogy már az 1940-1950-es évek fordulójától (mivel a felszólaló nyilvánvalóan az általam vizsgált 1949-es tankönyvre utalt) a történészek szűk körén kívül is megjelent az a vélemény, mely szerint Illés Béla adatai kitalációk. - AII. Rákóczi Ferenc és I. Péter kapcsolatának történetére irányuló kutatások eredményeinek birtokában és a magyarországi politikai változások nyomán Perényi József már az Illés-cikk történelemábrázolásának egészét kritizálhatta az 1956 júniusára datált előszóval megje-67 Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Bp. 1951. 469. 68 L. A Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján. III. Történészvita. (Politikatudományi füzetek) Szerk., összeáll., jegyz. Hegedűs B. András - Rainer M. János. Kelenföld Kiadó-ELTE, h. n. [Bp.] 1990. 53.
