Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1554 UNGVARY KRISZTIÁN üzemi rendész (és itt hamarosan SZT-tisztként rezidens is lett). Érdekes módon nem merült fel számára hogy más területen keressen munkát, bár igen tehetségesen rajzolt. 1953 végén, a Nagy Imre kormány desztalinizációs korszakában kérte visszavételét is a testülethez, aminek helyt is adtak. Az ipari elhárításhoz került, mint csoportvezető, később alosztályvezető helyettes, 1956 elejétől pedig mint a főosztályvezető titkára. Magatartása azonban megváltozott. Ugyan korábban sem volt jellemző rá a túlzott önállóskodás és egyéni vélemények nyilvánítása — tegyük hozzá hogy ezt az attitűdöt munkahelyének jellege sem támogatta — visszakerülése utáni viselkedését kollégáinak többsége szolgalelkűnek, pincér- illetve lakájszerűnek értékelte. Egyetlen ponton volt határozott saját véleménye: környezete előtt többször is sérelmezte a húgával történteket, magát „megtört gerincű” embernek jellemezte. Pártvonalon kifogásolták, hogy soha nem vitatkozik a Szabad Nép vagy a Pravda cikkeivel és feletteseivel szemben sem nyilvánít soha önálló véleményt, viszont ha kell, azonnal önbírálatot gyakorol. Ezen magatartásbeli sajátosságok mellett azonban mindenki elismerte nagy munkabírását és fegyelmezettségét. A forradalom alatt a József Attila utcában a BM épületében tartózkodott, majd a kémelhárítási osztállyal együtt csatlakozott a szovjet csapatokhoz. November 4. után azonnal felvette a munkát, belépett a karhatalomba is. Tevékenységéért megkapta a Magyar Partizán Emlékérmet és a Munkás-Paraszt- Hatalomért Emlékérmet is. A munkástanácsok elleni vizsgálatok irányítójaként is részt vett a forradalmat követő megtorlásokban. 1957 októberében egy éves elhárító iskolára küldték a Szovjetunióba, hazaérkezése után először a kémelhárításnál értékelési és tájékoztatási csoportvezető majd a II/6-b. alosztályvezető-helyettese, hozzá tartoztak a Kohó és Gépipari Minisztérium és a hadiipari vállalatok. Itteni tevékenységéről csak közvetett adatokkal rendelkezünk, mivel a BM pártszervezete 1963 nyarán vizsgálatot folytatott: „az alosztályán uralkodó egészségtelen, intrikus légkör okainak megállapítására. A vizsgálat során azt állapítottuk meg, hogy bár Szabó tevőlegesen semmiféle intrikában nem vett részt, puhányságával, vélemény nélküliségével részes az egészségtelen légkör kialakulásában. Úgy ítéltük meg, hogy e tulajdonságai miatt alkalmatlan vezetői beosztásra... ”179 Ezt követően saját kérésére helyezték át a hírszerzéshez. Ebben szerepet játszhatott a hírszerző csoportfőnökség tervezett bővítése, angol nyelvtudása és a BM-ben ekkor már ritkának számított hosszú szolgálata. Nyelviskolai kiküldetésére Angliában az angol-magyar kulturális csereprogram keretében került sor (viszonzásképp az angolok a debreceni nyári egyetemre küldtek magyarul tanulókat). Jellemző azonban, hogy a kulturális csereprogramot a hírszerzés elsősorban saját káderei képzésére használta fel: 1963-ban egy nyelvtanárnő, 1965-ben az A alosztály egy operatív tisztje és a III/III. egy hivatalos kapcsolata (Kis Aladárné) vett részt a nyelvtanfolyamon.180 Ebből Szabó bukása után 179 ÁBTL R-8-015/5, 208. olvashatatlan aláírás 1965. november 5. 180ÁBTL R-8-015/5, 212. jelentés 1965. november 15 III/I-l.o. Kovács Tibor alezredes osztályvezető
