Századok – 2013

MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513

1544 UNGVARY KRISZTIÁN kezdve kizárólag kompromittálás céljából foglalkoztak vele. Erre az első ötlet féltestvérének, Barsi EIlynek hazahozatala lett volna, róla ugyanis tudták, hogy honvágya van. „Simon Judit” angol állampolgárt, azaz S. L.-t a BEA jegyárusítóját 1952-ben elvi alapon szervezték be, 1953-ban kizárták, 1960 elején viszont újra felújították vele a kapcsolatot. Beépítették a MIOK135 vonalára, de munkájának több szépséghibája is volt. Barna rezidens 1960 februári jelentése szerint „Si­mon egyenlőre nem tud értékes titkos anyagokat adni. Ezért nevelése mellett fő feladat hírszerző lehetőségeinek növelése.”136 Tartója, Kanyó Ferenc szerint ügy­nöke „hibája az anyagiasság. Kapcsolatunkat egyenlőre üzleti kapcsolatként ér­tékeli, ezért politikai nevelése állandóan szükséges”137 138 „Simon” anyagiassága a kapcsolat teljes fennállása alatt súlyosan irritálta tartóit, akik nehezen vették tudomásul, hogy ügynökük ideológiai nevelése gyakorlatilag lehetetlen - csak szavakban tart ki amellett, hogy elvi álláspontja a hírszerzőkkel azonos, de nem hajlandó az ingyen munkára. Márpedig a hírszerzők ezt szerették volna. „Si­mon” „kijelentette hogy „a jelenlegi helyzet nagyon hasonlít korábbi kapcsola­tunkra, abból pedig nem kér. Érthetetlennek tartja, hogy 7 hónapi együttműkö­désünk során szinte semmilyen anyagi támogatásban nem részesítettük.”133 1960 novemberére „Simon” lehetőségei már annyira beszűkültek, hogy tartója is kizárását javasolta a Központ felé. „Simon” maga is elégedetlen volt, december 19-ei találkozóján pl. nyíltan felvetette, hogy „azért valamilyen kará­csonyi ajándékot adhattak volna neki, azt mint jóbarát megérdemli. Mindjárt megjegyezte, hogy nem komoly dologra gondolt, de pl. egy üveg barackot szíve­sen fogadott volna.”139 Bár az együttműködéstől nem zárkózott el, de az 1961 elején induló angliai kémperek csökkentették hajlandóságát, olyannyira, hogy már megírt jelentéseit is elégette és csak szóban volt hajlandó beszámolni. Ese­tenként 20-20 font költségtérítést kapott. Dossziéja szerint 1961. október 6-áig adott jelentéseket, de ezek tartója értékelései szerint is döntően teljesen érdek­telenek voltak. Csak feltételezhető, hogy ezért nem sokkal később leépítették. A hírszerzés mellett a pártállam más csatornákon is munkálkodott. Rónai Mihály András140 a magyar PEN Club megbízásából utazott több alkalommal nyugatra. Útjairól a Külügyminisztérium Tájékoztató Főosztályának és az MSZMP KB Külügyi Osztályának egyaránt jelentett. Rónai elsődleges feladata háború előtti ismerőseinek, Ignotus és Faludy véleményének szondázása és esetleges hazacsábításuk előkészítése volt. Tanulságos, hogy ebben az ügyben az állambiztonságot részben ki is hagyták: a rezidentúra tagjainak intellektuá­lis színvonala egyértelműen nem volt versenyképes Rónaihoz képest, sőt tarta­ni lehetett attól, hogy a célszemélyekre inkább elriasztóan hat. Rónai látogatá­sáról egyébként a legfelsőbb szinten döntöttek, amint erről egy anyagához fű­zött bejegyzés tanúskodik: „Mészáros e.! Az ügyben nincs semmi tennivalónk! 135 A szervezetet nem tudtam azonosítani. 136 ÁBTL Mt-12/2, Jelentés 1960. II. 19. 137 Uo. 138 ÁBTL Mt-12/2, „Simon Judit”, 108. jelentés 1960. június 28. 139 ÁBTL Mt 12/2, „Simon Judit”, 132. jelentés 1960. december 30. 140 Rónai Mihály András (1913-1992) műfordító, újságíró.

Next

/
Oldalképek
Tartalom