Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1545 A KUM intézi. Galambos [József főcsoportfőnök] e. megbeszélte Péter [János külügyminiszter] e-sal.”141 A LONDONI MAGYAR HÍRSZERZÉS 1951 ÉS 1965 KÖZÖTT Újabb bukás 1959 áprilisában Szikla Pétert kiutasították. Sajnos nem tudjuk, hogy az angol elhárítás milyen információkkal rendelkezett róla és az sem ismert, hogy kiutasítása után milyen eredménnyel zárult az ezzel kapcsolatos belső magyar vizsgálat. Csak feltételezhetjük, hogy a már említett „Telkes” mellett más tálalt ügyek (pl. „Fodor”) is Szikla bukásához vezettek. A Központnak már korábban is feltűntek azok a súlyos hiányosságok, amelyek a teljes hírszerzési munkát veszélyeztették és emiatt 1959 első felében mélyreható vizsgálatot indított. Ezek számos megengedhetetlen esetet hoztak felszínre: „Fehér” fedőnevű jelölt (feltehetően Szélig Imre), a szociáldemokrata emigráció titkára esetében eljutottak odáig, hogy otthon maradt családtagjain keresztül lehetőséget kaptak megkörnyékezésére. Az ügy hátterében Szélig közeledési kísérletei álltak. Közvetítőkön keresztül érintkezésbe lépett a követséggel és ajánlatot tett arra, hogy az SZDP magyarországi engedélyezése esetén hajlandóak lennének messzemenő kompromisszumokra. Központi utasításra az ajánlatra nem reagáltak, de ezen felbuzdulva titkos kapcsolatot akartak létesíteni „Fehér”-rel beszervezése érdekében. A rezidentúra azonban az egész ügyet dekonspirálta azzal, hogy a kapcsolattartásra kijelölt hírszerző személyesen bement „Fehér” munkahelyére ahol ő ráadásul többedmagával dolgozott - tehát még az elhárítás figyelésének lerázása esetén is bőven voltak tanúk. Hasonló ügyetlenségek történtek V-né Gy. O. azaz Aczél Tamás barátnője esetében is (akinek nagy fantáziával a „Szerető”142 fedőnevet adták). Bár a Központ úgy döntött, hogy személyével konspirált kapcsolat egyáltalán nem tartható, mivel nem biztosított a dekonspiráció elkerülése, ennek ellenére Kárpáti hírszerzőtiszt többször felhívta őt, majd a tiltás ellenére találkozót beszélt meg vele, pedig már a telefonbeszélgetésen kiderült, „Szerető” mindenről beszámolt Aczél Tamásnak. Érdekes módon a hírszerzők rajta keresztül Aczéllal is találkoztak, aki késznek mutatkozott konspirált kapcsolat fenntartására, bár hazatérni egyáltalán nem állt szándékában. Kérdéses „Tom”143 azaz báró (?) Hajdú Károly ügye, aki 1945-ös jobboldali emigránsként a forradalom alatt pénzt gyűjtött, de ezt elsikkasztotta. Ügyében újságcikkek is megjelentek, amelyekben vizsgálatot követeltek ellene. 1957 februárjában szorult helyzetében felkereste a konzulátust és azt kérte, adjanak neki igazolást arról, hogy a pénzt mire fordította. Cserébe felajánlotta szolgálatait. Szikla több alkalommal is találkozott vele és ezek alkalmával „lefejte”, mivel „Tom” átadta neki a Magyarországra átdobott ügynökök neveit (?) valamint az ellenforradalmi cselekmények külföldi támogatásának dokumentumait. „Tom” hazatelepülési kérését azonban nem teljesítették és ajánlkozásához, harmadik országba hírszerzési feladattal 141 Rainer M. János-. Esetek a magyar hírszerzés történetéből 1957-1967. In: Rubicon, 2002/6-7, 54. 142 Anyagát lásd ÁBTL K-123 „Szerető” 143 Anyagát lásd ÁBTL K-443 „Tom”
