Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
146 VÖRÖS BOLDIZSÁR ismertetése előtt nem szovjet, hanem „orosz fegyverek"-et említett a német uralom legyőzőiként. A Magyar Rádió-vezércikkéhez hasonló koncepcióba építette be kitalációját Illés Béla az Új Szó néhány nappal későbbi, 1946. április 4-i, ünnepi számának Április negyedike című vezércikkénél. A már elemzett írásaihoz képest a szerző itt úgy alakította tovább a fikciót, hogy részletesen ismertette a magyar szabadságharc vezetőjének külpolitikai elképzeléseit: megértette, „hogy a magyarságnak a német hódítók elleni harcban az oroszokra kell támaszkodnia. Rákóczi Nagy Péter orosz cárhoz írott levelei nemcsak segítséget kérnek Magyarország számára, de programot is adnak Délkelet-Európa kis népeinek. Rákóczi kifejti, hogy a német ezeket az országokat ugródeszkául akarja felhasználni Kelet-Európa — Lengyelország, Ukrajna, majd Oroszország elleni támadásra — s ezért Kelet-Európa népeinek érdeke, hogy a Duna-völgyben élő kis népeket megmentse a német hódítóktól. E kis népeknek pedig meg kell érteniük, hogy csak a nagy kelet-európai népekkel szövetkezve tarthatják meg függetlenségüket az egyre erősödő német nyomással szemben." Illés azt állította, hogy I. Péter megértette a magyar szabadságharc vezetőjének elgondolásait, támogatta is küzdelmét, ám „Rákóczi programja: Magyarország függetlenségének orosz segítséggel való visszaszerzése és biztosítása csak a második világháború idején valósult meg." A kitaláció e cikkben nemcsak a „szovjet-magyar barátság", az 1945-ös „felszabadulás" előzményeként jelent meg, hanem arra is hivatott volt, hogy történelmileg megalapozza a vezércikk aktuálpolitikai útmutatásait: a magyarságnak, ha szabad és boldog akar lenni, tanulnia kell a történelemből: nem szabad elfelejtenie a német hódítók okozta károkat és minden olyan politikai erőt, amelyet ezek eszközül használhatnak fel ellene, így a magyar „reakció" legkülönfélébb csoportjait is, el kell távolítania életéből - függetlenségének megőrzése érdekében pedig a külpolitikában a Szovjetunióra kell támaszkodnia.41 A fiktív történelmi elemeket ezúttal az egykor ténylegesen élt, egymással kapcsolatban állt személyek szerepeltetésén és a valódiakként említett, ám soha nem létezett dokumentumokra történt hivatkozáson kívül az is hitelesíthette, hogy az azokat tartalmazó szöveg a szovjet hadsereg lapjában jelent meg, így az olvasók feltételezhették: ennek vezércikkírója a múltbeli orosz-magyar kapcsolatokból csak gondosan ellenőrzött adatokat mutat be az ünnep alkalmából közzétett munkájában. Csaknem egy évvel később, az 1848-as magyar forradalom kitörésének évfordulóján, az Új Szó 1947. március 15-i ünnepi számában látott napvilágot E. Jepticin Az orosz és a magyar nép történelmi kapcsolatai című írása, amely a „szovjet-magyar barátság" történelmi hagyományait mutatta be. A szerző már szövege elején határozottan megfogalmazta és meg is válaszolta a kérdést: „Az ifjú magyar demokrácia e harcos napjaiban, amikor egyre mélyül és szélesedik a Szovjetunió és az önálló, demokratikus Magyarország barátsága, joggal felvetődik a kérdés: csak konjunkturális barátságról van-e itt szó, vagy olyanról, mely történelmi tradíciókon alapszik? És a történelem válasza az, hogy e barátság-41 Illés Béla: Április negyedike. Új Szó 1946. április 4. 1.
