Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS A SZOVJET-MAGYAR JÓ KAPCSOLATOK ... 147 nak megvannak a maga évszázadok mélyén gyökerező hagyományai. " Ennek bizonyítására a cikkíró számos példát említett a középkortól a 20. századig terjedő időszakból, megállapítva: az orosz-magyar „barátság különösen a Rákóczi-féle szabadságharc idején mutatkozott meg". A szerző ezt Illés Béla 1945-ös szövegének felhasználásával ábrázolta, mégpedig nemcsak a soha meg nem történt események megjelenítésének, hanem a munka egyes részleteinek átvételével is. A Jepticin-írás is elítéli a magyar szabadságharc vezetője és az oroszok kapcsolatát elhallgató történészeket, foglalkozik a támogatással, Morozov „feljegyzéseiével (megadva lelőhelyükként, a leningrádi hadtörténelmi múzeumot), ismerteti Rákóczi külpolitikai koncepcióját 1703-as „levele" alapján -ugyanakkor az eddig vizsgált szövegekhez képest tovább is alakítva jeleníti meg a fikciót. E szöveg szerzője ugyanis pontosan közölte Morozov rangját: tüzérkapitány. Továbbá, a cikkíró azt állította, hogy Rákóczi 1703-tól 1711-ig nemcsak „állandó", hanem „szoros kapcsolatban" is volt a cárral és „az oroszok rendszeresen támogatták ezt a magyar szabadságmozgalmat pénzzel, tüzérséggel, tisztekkel". A cár történelmi jelentőségének hangsúlyozásával összefüggésben pedig azt is tudatta az olvasókkal: „A nagy országépítő, Nagy Péter egészében felismerte a Rákóczi-féle szabadságharc és az önálló, független Magyarország jelentőségét és egyetértett Rákóczival abban, hogy Magyarország hivatott arra, hogy nyugati előőrse legyen a szabadságukat a német hódítók ellen védő kelet-európai népeknek. Nagy Péter mindenben támogatta Rákóczit."4 2 E mozzanatok a szövegben bizonyítékoknak tekinthetők az orosz és a magyar nép történelmi jó kapcsolataira - a kitaláció ez esetben is a 20. századi „szovjet-magyar barátság" történelmi legitimálására szolgált. A cikkben e fikciót nemcsak az fogadtathatta el tényként az olvasókkal, hogy a szerző elítélte a jó orosz-magyar kapcsolatokat elhallgató történetírókat, továbbá a képzelet szülte elemeket valósakkal együtt jelenítette meg, a valótlan figurák, események igaziként bemutatásához hamis iratokra hivatkozott (Morozov feljegyzéseinél ezek lelőhelyének megadása is elősegíthette hitelesítésüket), a szöveget közlő kiadvány: a szovjet hadsereg magyarországi újságja, hanem a szerző orosz neve is, ami jelezte: az ügyben érintett „külföldi"-eken (itt: a magyarokon) kívül a „nemzeti" (itt: a szovjet) történetírás képviselője is ténylegesen megtörténteknek tekinti a szövegben bemutatott eseményeket, egykor valóban élőknek az itt említett alakokat és a tárgyalt időszakra vonatkozóan forrásértékűeknek az ismertetett, idézett dokumentumokat. Figyelemre méltó, hogy az itt vizsgált, 1944 és 1947 között publikált cikkekben miként vált fokozatosan egyre jelentősebbé, mind több mozzanatot tartalmazóvá II. Rákóczi Ferenc és I. Péter fiktív kapcsolata. 1944-es írásaiban Illés még csak azt állította, hogy az orosz uralkodó 1703-ban egy alkalommal, 42 E. Jepticin: Az orosz és a magyar nép történelmi kapcsolatai. Új Szó 1947. március 15. 7. Lévai Béla, az Új Szó munkatársa egyik cikkében E. Jepticinről azt írta: „szovjet tudós". Lévai Béla: A magyarországi centenáris ünnepségek során feltárják a magyar szabadságharc orosz vonatkozásainak igazi hátterét. Új Sző 1947. október 26. 7. További adatokat azonban nem sikerült találnom E. Jepticinről. A szerző nevének feltüntetése nélkül, kisebb, tartalmi szempontból nem lényeges változtatásokkal e szöveg megjelent még: Az orosz és magyar nép történelmi kapcsolatai. Igaz Szó 1947. április 23. 2.
