Századok – 2013

KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131

TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS A SZOVJET-MAGYAR JÓ KAPCSOLATOK ... 147 nak megvannak a maga évszázadok mélyén gyökerező hagyományai. " Ennek bi­zonyítására a cikkíró számos példát említett a középkortól a 20. századig terje­dő időszakból, megállapítva: az orosz-magyar „barátság különösen a Rákóczi­-féle szabadságharc idején mutatkozott meg". A szerző ezt Illés Béla 1945-ös szövegének felhasználásával ábrázolta, mégpedig nemcsak a soha meg nem tör­tént események megjelenítésének, hanem a munka egyes részleteinek átvételé­vel is. A Jepticin-írás is elítéli a magyar szabadságharc vezetője és az oroszok kapcsolatát elhallgató történészeket, foglalkozik a támogatással, Morozov „fel­jegyzéseiével (megadva lelőhelyükként, a leningrádi hadtörténelmi múzeu­mot), ismerteti Rákóczi külpolitikai koncepcióját 1703-as „levele" alapján -ugyanakkor az eddig vizsgált szövegekhez képest tovább is alakítva jeleníti meg a fikciót. E szöveg szerzője ugyanis pontosan közölte Morozov rangját: tüzérka­pitány. Továbbá, a cikkíró azt állította, hogy Rákóczi 1703-tól 1711-ig nemcsak „állandó", hanem „szoros kapcsolatban" is volt a cárral és „az oroszok rendsze­resen támogatták ezt a magyar szabadságmozgalmat pénzzel, tüzérséggel, tisz­tekkel". A cár történelmi jelentőségének hangsúlyozásával összefüggésben pe­dig azt is tudatta az olvasókkal: „A nagy országépítő, Nagy Péter egészében fel­ismerte a Rákóczi-féle szabadságharc és az önálló, független Magyarország je­lentőségét és egyetértett Rákóczival abban, hogy Magyarország hivatott arra, hogy nyugati előőrse legyen a szabadságukat a német hódítók ellen védő ke­let-európai népeknek. Nagy Péter mindenben támogatta Rákóczit."4 2 E mozza­natok a szövegben bizonyítékoknak tekinthetők az orosz és a magyar nép törté­nelmi jó kapcsolataira - a kitaláció ez esetben is a 20. századi „szovjet-magyar barátság" történelmi legitimálására szolgált. A cikkben e fikciót nemcsak az fo­gadtathatta el tényként az olvasókkal, hogy a szerző elítélte a jó orosz-magyar kapcsolatokat elhallgató történetírókat, továbbá a képzelet szülte elemeket va­lósakkal együtt jelenítette meg, a valótlan figurák, események igaziként bemu­tatásához hamis iratokra hivatkozott (Morozov feljegyzéseinél ezek lelőhelyé­nek megadása is elősegíthette hitelesítésüket), a szöveget közlő kiadvány: a szovjet hadsereg magyarországi újságja, hanem a szerző orosz neve is, ami je­lezte: az ügyben érintett „külföldi"-eken (itt: a magyarokon) kívül a „nemzeti" (itt: a szovjet) történetírás képviselője is ténylegesen megtörténteknek tekinti a szövegben bemutatott eseményeket, egykor valóban élőknek az itt említett ala­kokat és a tárgyalt időszakra vonatkozóan forrásértékűeknek az ismertetett, idézett dokumentumokat. Figyelemre méltó, hogy az itt vizsgált, 1944 és 1947 között publikált cik­kekben miként vált fokozatosan egyre jelentősebbé, mind több mozzanatot tar­talmazóvá II. Rákóczi Ferenc és I. Péter fiktív kapcsolata. 1944-es írásaiban Il­lés még csak azt állította, hogy az orosz uralkodó 1703-ban egy alkalommal, 42 E. Jepticin: Az orosz és a magyar nép történelmi kapcsolatai. Új Szó 1947. március 15. 7. Lé­vai Béla, az Új Szó munkatársa egyik cikkében E. Jepticinről azt írta: „szovjet tudós". Lévai Béla: A magyarországi centenáris ünnepségek során feltárják a magyar szabadságharc orosz vonatkozásai­nak igazi hátterét. Új Sző 1947. október 26. 7. További adatokat azonban nem sikerült találnom E. Jepticinről. A szerző nevének feltüntetése nélkül, kisebb, tartalmi szempontból nem lényeges változ­tatásokkal e szöveg megjelent még: Az orosz és magyar nép történelmi kapcsolatai. Igaz Szó 1947. április 23. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom