Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1455 Károly polgármester adatai szerint mintegy 75 ezer zsidó választó közül csak 42 569 kapott igazolást. Vidéken még sokkal rosszabb volt a helyzet. Ugyanez történt a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi választásokon is. A törvényhatósági jogú városokban a 91 077 korábban választásra jogosult zsidó közül 85 576 vesztette el választójogát. (Budapesten pl. 75 453-ból 71 130, Debrecenben 3072-ből 2945, Miskolcon 2952-ből 2873.) A megyei városokban 20 315 zsidó közül 17 502 vesztette el választójogát. (Egerben pl. 785-ből 748, Kaposvárott 1153-ből 1020, Kispesten, Nagykőrösön, Újpesten és Vácott pedig mindenki.) Lényegesen csökkent e testületekben a zsidó tagok száma is, majd 1941-ben teljesen megszüntették a zsidók törvényhatósági bizottsági és községi képviselőtestületi tagságát, továbbá még az előző évben az izraelita hitfelekezetek felsőházi képviseletét.50 A közszolgálatban a zsidók alkalmazásának megtiltására vonatkozólag a törvény 5.§-ában foglaltakat a zsidó tanárok és tanítók esetében „túlteljesítették”: túlnyomó részüket már 1940. január végéig nyugdíjazták, illetve elbocsátották. Ugyancsak „túlteljesítették” az egyetemi és főiskolai numerus claususra vonatkozó rendelkezést (7.§), amely szerint az első évfolyamra zsidót csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó hallgatók száma az összes hallgató számának a 6%-át ne haladja meg. A zsidó hallgatók aránya ugyanis az 1939/40. tanévben már csak 3,2, 1940/41-ben 3,1%, 1941/42-ben 2,9%, 1942/43-ban 2,7% volt, az I. évre felvettek aránya pedig 1941/42-ben mindössze 2,6%-ot, 1942/43-ban 1,6%-ot tett ki.51 A zsidók kamarai tagságának, valamint a sajtó, a színházak és a filmgyártás terén való működésének korlátozására irányuló rendelkezéseket (9-ll.§-ok) az előírásoknak megfelelően — bár területenként eltérő ütemben — végrehajtották. Az ügyvédi kamarák esetében ez 1941-ig meglehetősen vontatottan történt, az orvosi kamarák tekintetében viszont igen gyorsan. A szélsőjobboldali képviselők ismételten követelték a zsidók ügyvédi működésének korlátozását, kamarai tagságának megszüntetését, a működési engedéllyel rendelkező zsidó ügyvédek azonban 1944 márciusáig gyakorolhatták hivatásukat. Az orvosok esetében súlyos problémát okozott a növekvő orvoshiány. Ezért a kormányzat több intézkedést is tett a zsidó orvosok szélesebb köre működésének lehetővé tétele érdekében (így pl. Keresztes-Fischer belügyminiszter a kolozsvári orvosi kamarába fel nem vett 200 zsidó orvos közül 70 utólagos felvételére adott utasítást, engedélyezték, hogy a munkaszolgálatra behívott zsidó orvosok fizikai munka helyett orvosi szakszolgálatot teljesítsenek, 1942 végétől pedig további zsidó orvosok foglalkoztatására került sor). A sajtó „árjásítására” vonatkozó rendelkezéseket következetesen végrehajtották, sőt „túlteljesítették”: a Sajtókamara tagjai között az Újságíró Főosz-A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY 50 Népszava 1939. máj. 9. 5-6., máj. 10. 4-5., máj. 17. 5., máj. 25.9., máj. 26. 6.; Parlamenti választások Magyarországon. 1920-1998. (Második, bővített, átdolgozott kiadás.) Bp. 1999. 185., 192- 193.; Karsai: i. m. 157-159.; Magyar Törvénytár. 1940.évi törvénycikkek. Bp. 1941. 204-205.; Magyar Törvénytár. 1941. évi törvénycikkek. Bp. 1942. 100-102. 51 Grünvald Fülöp: Az elmúlt év története. Évkönyv. 1940. (Különlenyomat az IMIT 1940. Évkönyvéből) 297.; Ladányi Andor: A numerus clausustól a numerus nullusig. Múlt és Jövő. Új folyam. XVI. (2005/1.) 68-72.; KN VI. k. 317-320.
