Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1456 LADÁNYI ANDOR tályban a zsidónak tekintendők aránya 6% alatt maradt (1941 végén 5,5%, 1942 végén pedig csak 3,9% volt). A napilapok közül az egyetlen kivétel a Pester Lloyd volt; egy ezzel kapcsolatos képviselőházi felszólalásra válaszolva Teleki közölte, hogy e lapnak nagyobb cikkeket író munkatársai közül csak egy németül tudó volt... Az összes többi lapnál — közölte a miniszterelnök — „szigorúan keresztülvitték a keresztényesítést”. (A megszűnt Est-lapok helyett létrehozott újságoknál pl. 1940 végén az 1939. évi 22 zsidó és 4 kikeresztelkedett újságíró helyett már csak két kikeresztelkedett és egy zsidó munkatárs dolgozott.) A Színművészeti és Filmművészeti Kamarában a zsidók aránya ugyancsak nem érte el a 6%-ot (1940-ben 5,0%, 1941-ben 4,9% volt). Mint a Magyarság utóbb írta: Kiss Ferenc, a Kamara elnöke „többet tett e téren, mint amennyit az általános rendelkezések engedtek volna”, sok esetben a Kamara zsidó tagjainak sem adtak játszási engedélyt. A filmgyártás terén az „átállás” csak 1941 augusztusában fejeződött be, az előző években ugyanis a filmgyártásban a zsidó tőke kivonulása/kiszorítása és a vállalatok menedzsmentjének „árjásítása” során a szakértelem mellőzése következtében jelentős visszaesés történt.52 A törvény földbirtok-politikai rendelkezéseinek (15. és 16. §-ok) végrehajtása eleinte a lebonyolítás nehézkes mechanizmusa következtében meglehetősen lassan haladt előre. A földmívelésügyi miniszter 1939. július 1-jéig közel 130 ezer hold területű zsidóbirtok átengedésére hozott határozatot, a szakértői értékbecsléseknek, valamint a benyújtott panaszok elbírálásának elhúzódása miatt 1940 végéig csak mintegy 38 ezer hold tényleges átadására került sor. A következő évben a végrehajtás gyorsabbá vált — ezt a nyilas-nemzetiszocialista képviselők, különösen Matolcsy Mátyás állandóan sürgették —: 1942. február végéig 4993 zsidó földbirtokost köteleztek közel 435 ezer hold átengedésére (ami az összes zsidó tulajdonban levő mezőgazdasági ingatlan 62%-át tette ki), ténylegesen pedig több mint 180 ezer holdat adtak át, ezen felül mintegy 25 ezer hold eladás útján került nemzsidó tulajdonba. 1942 szeptemberében azután a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanáról szóló törvény a zsidókat összes mező- és erdőgazdasági ingatlanának, azok felszerelésének, valamint az ingatlanokon lévő ipari üzemeknek az átengedésére kötelezte.53 A törvény gazdasági vonatkozású rendelkezéseinek (12., 13., 14., 17. és 18. §-ok) végrehajtása változatos képet mutatott. A zsidó tulajdonban lévő nagyvállalatok, bankok vezetésének „árjásítása” igen sok esetben „strómanok” bekapcsolásával történt (miközben a menedzsment korábbi zsidó tagjai valamilyen 52 Magyarság, 1944. ápr. 1. 6.; Magyar Színészet, 1940. 8.sz. 5., 1941. 8. sz. 4-5.; Az Országos Magyar Sajtókamara Évkönyve. 1941. Bp., 1942. 21-22., Az Országos Magyar Sajtókamara Évkönyve.. 1942. Bp., 1943. 15-16.; Sándor Tibor: Őrségváltás után. Zsidókérdés és filmpolitika. 1938-1944. Bp. 1997. 37-54.; Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Bp. 2000. II. k. 578-586.; Kovács M. Mária: Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus. A magyar orvosi, ügyvédi és mérnöki kar politikája 1967 és 1945 között. Bp. 2001. 135-162.; KN XV k. 193-194.; Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett Országgyűlés Felsőházának Naplója. III. k. 254. 53 Hegedűs István: Őrségváltás. Bp. 1942. 297-336.; Magyar Élet Pártértesítője 1941. máj. 15. 1-2.; KN 1939 IV k. 50-52., V k. 341-343., VIII. k. 649., IX. k. 158-159., XI. k. 169-171., 336-337.; Az 1939. évi június hó 10-ére összehívott Országgyűlés Képviselőházának Irományai. VIII. k. 145.; Magyar Törvénytár. 1942. évi törvénycikkek. Bp. 1943. 89-109.
