Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1454 LADÁNYI ANDOR A két leglényegesebb módosítás a következő volt: nem lehet zsidónak tekinteni azt, aki „legkésőbb az 1939. évi január hó 1. napja óta valamely keresztény hitfelekezet kötelékébe tartozó és egyébként az a) pontban meghatározott kellékeknek megfelelő szülőknek olyan ivadéka, aki születésétől kezdve a keresztény hitfelekezet tagja”. A másik módosítás — a felsőház javaslatának „kiherélt” változata — pedig az alábbi volt: „Utasíttatik a minisztérium, hogy — amennyiben annak szüksége felmerül, hogy egyes személyek a jelen törvény hatálya alól megfelelő intézmény felállítása útján, a nemzet különleges érdekéből kivételesen mentesítessenek — ily intézmény létesítésére az országgyűlésnek megfelelő előterjesztést tegyen.” Az együttes bizottság közös ülése után a törvényjavaslatot a felsőház április 28-ai, a képviselőház pedig május 3-ai ülésén elfogadta, és ezt követően a törvény május 5-én kihirdetésre került.48 A törvény végrehajtása A törvény végrehajtási rendeletét augusztus 19-én adták ki, majd 1941 végéig e tárgyban még mintegy 50 (!) kormányrendelet és miniszteri rendelet született (köztük néhány rendelet módosítása, valamint számos rendelet a törvénynek a visszacsatolt területeken való alkalmazásáról). A törvény tényleges végrehajtásáról átfogó jelentés nem készült. Jellemző, hogy amikor Rajniss Ferenc 1940. október 9-én elhangzott interpellációjában — amelyben a törvény „erélytelen és elködösített” végrehajtását kifogásolta — azt kérdezte a miniszterelnöktől: „hajlandó- e a [...] kormány összefoglaló jelentésben sürgősen tájékoztatni a nemzetet a zsidótörvény végrehajtásának pontos adatairól és eredményeiről?”, arra Teleki érdemben nem válaszolt, a törvényt túlkomplikált volta és a visszaélések halmozódása miatt alkalmazhatatlannak tekintette. (Teleki már ezt megelőzőleg egy interpellációra adott július 17-ei írásos válaszában a végrehajtás nehézségeivel kapcsolatban a törvény bonyolultságára hivatkozott.) További problémát jelent az a körülmény, hogy a törvény végrehajtása idővel több tekintetben összekapcsolódott az újabb zsidóellenes intézkedésekkel, törvényi rendelkezésekkel. Mindezt figyelembe véve tehát a törvény végrehajtását a teljesség igénye nélkül lehet csak ismertetni.49 A zsidók választójogára vonatkozó 4.§. végrehajtását már a törvény hatályba lépésével egyidejűleg kiadott kormányrendelet szabályozta. Ennek első eredményeként a pünkösdi képviselőválasztások során nagyszámú zsidó — minthogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt és a hatóságok működése következtében nem tudta igazolni mind saját maga, mint szülői, illetőleg nagyszülői Magyarország területén születését — elvesztette választójogát. Budapesten Szendy 48 FI IX. k. 328-329.; KN XXII. k. 624-626.; FN IV k. 221-222.; Magyar Törvénytár. 1939. évi törvénycikkek. Bp. 1940. 129-148. 49 Makkai János - Némethy Imre: A zsidótörvény. Bp. 1939.; A zsidótörvény (1939: IVt.c.) és végrehajtási rendeletéi. Bp. 1942.; Magyarországi zsidótörvények és rendeletek. 1938-1945. Bp. 1997.; Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek. 1920-1944. In: A Holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Bp. 2005. 140-163.; Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója (a továbbiakban: KN 1939) VII. k. 30., 37-41.
