Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1452 LADÁNYI ANDOR sen az állandóan Magyarország területén lakás igazolása — beszerzésének nagyfokú nehézségeire, Tasnádi Nagy azonban e feltétel szükségességére vonatkozólag azt hangsúlyozta, hogy magyar kérdésben csak a „meggyökeresedett” zsidó családok részére lehet választójogot biztosítani - a bizottság végül is az eredeti szöveget fogadta el. Az együttes bizottság vitáját követően a felsőház plénuma tárgyalta meg a javaslatot. Ennek során néhányan — így Bezerédy István, Hegedűs Lóránt, Láng Lajos és Pap József — nem fogadták el a törvényjavaslatot, a keresztény egyházak főpapjai pedig ezúttal is a keresztény hitre áttértek esetében javasoltak enyhítéseket. A felsőház végül is — Tasnádi Nagy ellenzése ellenére — elfogadta a bizottság módosításait.45 A felsőház módosításait illetően a képviselőház együttes bizottsága április 19-i ülésén elvetette az l.§-ra vonatkozó két lényeges módosítást. Másnap a kormánypárt foglalkozott e kérdéssel. A római útja miatt távollevő miniszterelnök helyett az értekezleten résztvevő Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter közölte, hogy a kormány csak a két Ház közötti közvetítésre vállalkozott, a párt tagjaira nem kíván befolyást gyakorolni a módosítások elfogadása érdekében. Makkai János szerint viszont a párt tagjai nem járulhatnak hozzá ahhoz a módosításhoz, amely a faji elvi alapról való letérést jelentené. Az értekezlet végül az elnöklő Bárczay János — a párt alelnöke —javaslatára kimondta, hogy pártkérdéssé teszi a képviselőház együttes bizottsága állásfoglalásának támogatását. A következő nap a képviselőház tárgyalta meg e kérdést. Makkai azt hangsúlyozta, hogy a felsőház módosításai „nem rendkívüli jelentőségűek ugyan, ám lenyúlnak a törvényjavaslat alapját alkotó elvi kérdés gyökeréig és azt bizonyos tekintetben alapjaiban támadják meg”, az l.§-ra vonatkozó első módosítás „az általunk szem előtt tartott faji elvet áttöri”. A kormánypárti képviselők természetesen a javaslat e szakaszának módosítása ellen foglaltak állást. Az ellenzéki képviselők csekélynek tartották a felsőház módosító javaslatait. (Payr Hugó szerint a felsőház eredetileg lényegesen nagyobb módosításokat szeretett volna indítványozni, de a kormány „kapacitálására” kénytelenek voltak azoktól eltekinteni.) Az l.§ első módosítását — ami mégis valamely enyhítést jelentene — helyeselték, e szakasz második módosítását azonban több tekintetben ők is ellenezték. A képviselőház végül nagy többséggel az együttes bizottság állásfoglalását tette magáévá.46 A képviselőház és a felsőház közötti ellentét „kiegyenlítése” érdekében a két Ház egyesített bizottsága április 26-án közös értekezletet tartott. Ezen az ellentétes vélemények továbbra is kifejezésre jutottak. Makkai rámutatott arra, hogy az 1. § módosítását a képviselőház többsége ellentétesnek tartotta a törvényjavaslat szellemével, Jurcsek Béla szerint a módosítások az egész törvényt 45 Budapesti Hírlap 1939. ápr. 2. 2., ápr. 13. 3., ápr. 14. 4.; Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott Országgyűlés Felsőházának Irományai (a továbbiakban: FI) IX. k. 317-321.; Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Felsőházának Naplója (a továbbiakban: FN) IV k. 133-135., 138- 141., 148-151., 153-163., 185-196., 204-208. 46 Budapesti Hírlap 1939. ápr. 21. 5.; KI XIII. k. 115-116.; KN XXII. k. 595-617.
