Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS A SZOVJET-MAGYAR JÓ KAPCSOLATOK ... 141 Eltérően az 1944-es cikkektől, amelyeknek kulcsfontosságú elemük volt az aktuális németellenes harc problémájának tárgyalása is, e szöveg — amint azt már címadása: Rákóczi és az oroszok is jelezte — főleg a 18. századi magyar szabadságharc orosz kapcsolataival foglalkozott, a korábbiakban bemutatottakhoz képest a cár sokkal jelentősebb támogatásáról tudósítva. Mindennek hatásos ábrázolása érdekében Illés — eltérően két, 1944-es írásától — ezúttal ténylegesen soha nem létezett dokumentumokat ismertetett és idézett, amelyeknek minden kétséget kizáróan hitelesíteniük kellett a kitalált személyeket és eseményeket. Azért, hogy e „források"-at igaziaknak tartsák az olvasók, a szerző megadta a lelőhelyüket. Az így létrehozott fikcióban a cikkíró megjeleníthette Rákóczi nagyszabású németellenes külpolitikai koncepcióját, az orosz támogatás legkülönfélébb mozzanatait (a szöveg szerint a szabadságharc vezetője több ízben is kért a cártól pénzt, fegyvert, tiszteket és ezekkel I. Péter nem egy alkalommal segítette is őt), továbbá — ismertetve-idézve a soha nem élt Morozov véleményét — Rákóczi orosz méltatását és a magyar katonai és politikai elit bírálatát - minden bizonnyal elsősorban az 1945-ben aktuálissá váló „szovjet-magyar jó kapcsolatok" történelmi megelőlegezése-legitimálása érdekében, ugyanakkor hangsúlyozta a Horthy-korszak politikai elitjének felelősségét is a II. világháborús vereségért. A magyar szabadságharc érdekében tevékenykedő orosz tisztek ábrázolásával Illés minden bizonnyal a Vörös Hadsereg katonáit is igyekezett népszerűsíteni az ezek által legyőzött, atrocitásaiktól szenvedő Magyarország lakosságának.27 Ezt a kitalációt az egykor ténylegesen nyújtás a magyar szabadságküzdelemnek, amely a fikció mintájául szolgálhatott az író-propagandistának: az ezzel is foglalkozó különféle művek részletei ugyanis rokoníthatók az 1944-1945-ös cikkekben foglaltakkal. így pl. Vallomásaiban Rákóczi ezt írta arról, hogy Magyarországra indulása előtt Lengyelországból miként kért segítséget a franciáktól: „Aközben én a dolgot, amiről tudósítottak, a francia udvar és miniszterei elé terjesztettem; pénzalapot kértem katonaság fogadására, hogy Danckában készenlétben tartsam; követeltem, hogy fegyvereket, tiszteket készen tartsanak, hogy a forrongó és háborgó lelkű felkelő népből mindjárt kiválogattassanak az alkalmasabbak zsoldosoknak, belőlük alakíttassanak ezredek; vezetésük eleinte külföldi tisztekre bízassék." L. II. Rákóczi Ferenc fejedelem önéletrajza. I. m. 160. - vö. az 1945-ös Új Szó-cikk 2. szakaszával! A francia segítségadást összefoglalóan így ábrázolta Acsády: „Egyedül Franciaország volt az, mely 1703-tól mindvégig támogatta Rákóczit. Állandó pénzsegélyben részesítette s katonatiszteket is küldött neki, hogy seregét szervezzék." L. Acsády /.: Magyarország i. m. 605. - vö. az Új Szó-szöveg 1. és 5. részével! A magyar szabadságharcban részt vevő franciák tevékenységét pedig Márki ekként mutatta be: Rákóczi „Még az országba jövetele előtt hadmérnököket, bombamestereket, pattantyúsokat kért XIV Lajostól, [...] aki tíz hónap múlva be is küldött néhány francia hadmérnököt. A kuruc tüzérség szervezésében ezeknek (Le Maire, De la Motte, Damoisieau, Rivière, Bersonville, St. Juste) kétségtelenül nagy érdemük van. A fejedelem 1705. december 26-ikán a tüzérség fölállítását Szandai Sréter János tüzérségi főfelügyelőre (a volt francia tüzérkapitányra) és De la Motte tüzérségi ezredesre bízta." L. Dr. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. II. 1707-1708. (Magyar történeti életrajzok) Magyar Történelmi Társulat, Bp. 1909. 167-168. - vö. az orosz tüzérekről írottakkal az 1944-1945-ös cikkekben! Illés Béla e munkái szerint nem a franciák, XIV Lajos küldtek pénzt és katonákat Rákóczinak, hanem az orosz uralkodó, I. Péter - minden bizonnyal pedig annak érdekében, hogy a (valós) francia segítségadás ábrázolása ne csökkenthesse a (fiktív) orosz támogatás megjelenítésének és az ezzel is terjesztett szovjetbarát propagandának a hatását, a cikkek szerzője meg sem említette a franciákét... 27 L. ehhez pl. Martin Meuius: Agents of Moscow. The Hungarian Communist Party and the Origins of Socialist Patriotism 1941-1953. (Oxford Historical Monographs ) Clarendon Press, Oxford 2005. 54-68.; Pető Andrea: Női emlékezet és ellenállás. 1944 és 1945 Budapestjének története a tár-
