Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
142 VÖRÖS BOLDIZSÁR élt, vezető pozíciókat betöltő személyek: I. Péter cár, II. Rákóczi Ferenc (akik között valóban volt is kapcsolat), Esze Tamás szerepeltetésével hitelesíthette -ám éppen e személyek, valamint a nagy fontosságú események megjelenítése segíthette elő a fikció leleplezését, mivel jelentőségük miatt sok forrás, ezek nyomán pedig nem kevés szakirodalmi munka is keletkezett róluk, a kitalált dokumentumokból származó információk pedig sokszor ellentmondtak ezeknek. (Ugyanakkor e problémát nyilvánvalóan nem oldotta meg az az eljárás, hogy Illés, minden bizonnyal saját kitalációja hitelesítése érdekében, cikke elején megkísérelte a Rákóczi-szabadságharccal foglalkozó történettudományi szakirodalmi művekben foglaltak hiteltelenítését.) A fikciónak az olvasókkal történelmi tényként elfogadtatásához mindazonáltal hozzájárulhatott az, hogy az azt bemutató írás a szovjet hadsereg lapjában jelent meg. Az olvasók arra gondolhattak: e kiadvány szerzői, szerkesztői nyilván jól ismerik az orosz történelem eseményeit, az ezekkel kapcsolatos kutatásokat és csak gondosan ellenőrzött információkat közölnek újságjukban. Az 1945-ös Illés Béla-munkához képest sokkal határozottabban mutatott rá a II. Rákóczi Ferenc-I. Péter-kapcsolat ábrázolásának aktuálpolitikai vonatkozásaira Kárpáti Aurél az Új Szó 1945. március 27-ei számának hasábjain közzétett, Rákóczi születésnapja című írásában.28 A szerző azt állította: „A Rákóczi-hagyomány ma elevenebb és időszerűbb érték a magyarság számára, mint valaha is volt", ennek kapcsán pedig kijelentette: „a nagyszláv segítség a magyarság mostani, németellenes szabadságharcában éppúgy megismétlődő motívumként szerepel, mint a Rákóczi-szabadságharc idején". Mindezzel összefüggésben Kárpáti Illés Béla kitalációjának különböző elemeit használta fel a cikkében és tovább is építette azokat, Morozov személyiségéről írva: „derék orosz tüzértiszt"ként jellemezve őt. Munkája végén pedig a szerző ismét hangsúlyozta a 18. századi kapcsolat bemutatásának aktuális jelentőségét: „Mindezt ma — amikor a Szovjetunió Vörös Hadserege hozta meg a magyarság részére a német fasiszta zsarnokság alól való felszabadulást — nem árt újra a magyar emlékezetbe idézni Rákóczi születésének kétszázhatvankilencedik évfordulóján."2 9 A fiktív mozzanatokat itt hitelesíthette az azokkal kapcsolatos „dokumentumok"-ra hivatkozás, e „források"-at lelőhelyük (a leningrádi hadtörténeti múzeum) megadása; az egykor ténylegesen élt, egymással kapcsolatban állt történelmi személyek: II. Rákóczi Ferenc és I. Péter szerepeltetése, valamint a cikknek a szovjet hadsereg lapjában történt közreadása - akárcsak Illés Béla februári írásánál. sadalmi nemek olvasatában. In: Az elsodort város. Emlékkötet a Budapestért folytatott harcok 60. évfordulójára. 1944-45. I. Szerk. Markó György. PolgART, Bp. 2005. 351-378.; Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. (Faktum) Corvina, Bp. 2009. 281-300., 313-314. 28 Kárpáti Aurél: Rákóczi születésnapja. Új Szó 1945. 25. március 27. 2. Kárpáti Aurél és Illés Béla kapcsolatáról ld. pl. Kárpáti Aurél: Illés Béla emlékkönyvébe. Csillag 9. (1955) 562-566.; Illés Béla: A búsképű lovag. (Találkozások Kárpáti Auréllal). Elet és Irodalom 1963. február 16. 2. 29 Kárpáti A.: Rákóczi i. m. 2. A mondatban olvasható „újra" szó feltehetőleg arra utal, hogy néhány héttel korábban már jelent meg a II. Rákóczi Ferenc-I. Péter-kapcsolatról, a magyar szabadságharcnak nyújtott (fiktív) orosz támogatásról cikk az Új Szó hasábjain: Illés Béla: Rákóczi és az oroszok c. munkája.
