Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1389 arra törekedni, hogy a mi véleményünk legyen a tárgyalás alapja, legyen az a Szovjetunióé, és a továbbiakban pedig vegyék figyelembe a többi tagállam javaslatait. A magyar fél kitartott amellett az elvi álláspont mellett, hogy a kapcsolatokat nemcsak magasabb szintre kell helyezni, hanem új alapokra kell fektetni. Ennek kulcsfogalma pedig a gazdasági integráció. Ebben első helyre tette a közös tervezést a nyersanyagtermelés és a mezőgazdaság területén, a másodikra a tudományos-műszaki fejlesztés korszerűsítését, de nem adta fel azt az elvet, hogy az áru- és pénzviszonyoknak fokozottabban kell érvényesülni, aminek feltétele, hogy az egymás közötti sokoldalú elszámolás ténylegesen működjön, rugalmas árrendszer alakuljon ki, megfelelő legyen a valuta- és hitelrendszer mégpedig a konvertibilitás irányában. A román fél felé külön hangsúlyozni kellett, hogy az integráció nem jelentheti az egyenjogúság, a szuverenitás, a nemzeti érdekek csorbítását. A KGST nyílt szervezet, ahhoz nemcsak Jugoszlávia és Kuba, hanem más országok, köztük kapitalista országok is közeledhetnek.32 Ennek az álláspontnak a külpolitikai hátterét az 1969. február 27-e és március 1-je közötti moszkvai egyeztetés adta, amelyen Konsztantyin F. Katusev és Nyers Rezső vezetésével meglehetősen népes tárgyaló delegációk vettek részt.33 A szovjetek a román és NDK különállást nem tartották problémának, az áru- és pénzviszonyok kiterjesztésével elvileg egyetértettek, bár kivitelezési aggályokat jelentettek be, elképzelhetőnek tartottak közös vállalatokat, illetve vállalati formákat és nyitottnak mutatkoztak a közös valuta és konvertibilitás kérdésének megvizsgálására. Ugyanakkor a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba való belépés lehetősége elől továbbra is elzárkóztak, akárcsak a nyugati gazdasági kapcsolatok intenzívebbé tétele elől. Vita volt a nyersanyagimport beruházási hozzájárulással való ellentételezésének kérdésében is, illetve, hogy elfogadható-e, hogy a szovjetek világpiaci árakat kérjenek az energiáért. A magyarok számára fontos volt, hogy a nyersanyagoknál megmaradjanak a kötött árak, viszont a feldolgozó ipari termékeknél szabadabb megoldást érjenek el. A Politikai Bizottság a szovjetekkel való konzultáció után úgy döntött, hogy a magyar állásponton továbbra sem változtat, és azt a Központi Bizottsággal is jóváhagyatja. Nem kis szerepet játszott ebben Nyers Rezső, aki a szovjetek nyitottságát hangsúlyozta. A valóság az volt, hogy a szovjetek csak a többoldalú egyeztetések után akarták kialakítani álláspontjukat. Az ellenvélemények kezelésére a PB külön taktikát dolgozott ki. „Politikailag figyelemre méltó az a hangsúlybeli különbség — áll az előterjesztésben — ahogyan az egyes javaslatok a tőkés világgal való kapcsolatokat érintik. Mivel főként német és szovjet, de helyenként a lengyel anyagban is eltérően nyilatkoznak egyes országok nyugati kapcsolatairól, és ezen túl a szovjet anyag külön kiemeli, és bomlasztó kísérletnek minősíti a nemzetközi pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) kontaktusát szocialista országokkal, célszerű lenne ezt 32 L: erre a Politikai Bizottság 1969. január 21-ei és március 4-ei ülését. (MNL OL M-KS 288. f. 5/482. ő. e. és 5/485. ő. e.) 33 Tájékoztató a KGST országok gazdasági integrációjáról folytatott magyar-szovjet eszmecseréről. (MNL OL M-KS 288. f. 24/1969/42. ő. e.)