Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1381 csak a felvetéséről sem. Magyarország mindenesetre elérte, hogy gazdasági kérdésekben tárgyalási lehetőséget kapjon az EGK illetékes szervezeteivel, de ez szerény eredménnyel kecsegtetett. Mindez azt jelentette, hogy érdemleges áttörést nyugat felé szinte reménytelen volt elérni addig, amíg a Szovjetunió nem változtat Nyugat-Európa megosztására és gyengítésére épülő politikáján. Ebbe viszont Magyarország nem tudott beleszólni. Szemléleti változás A hatvanas évek elején a magyar közgazdászok egy jelentős és meghatározó részének megváltozott a gondolkodása a nagyvilágról, a tőkés világgazdaság mechanizmusairól, helyzetéről és perspektívájáról. Az elemző műhelyeket a tárgyilagosság és józanság jellemezte, az imperializmus általános válságáról szóló álomvilágban járó doktrínák helyett a tőkés világgazdaság tényleges folyamatainak elemzése vált uralkodóvá, aminek következtében az összeomláselméleteket a növekedési, fejlődési prognózisok váltották fel. Ezek a műhelyek, például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Világgazdasági Tanszéke, az MTA Közgazdaságtudományi Intézete,10 vagy az 1964-ben felálló Konjunktúra és Piackutató Intézet a magyar gazdaságpolitika számára olyan javaslatokat készített, illetve alapozott meg, amely a belső ellentmondások kiküszöbölését, az amerikai és nyugat-európai, ezen belül, a Közös Piac gazdasága lassú fejlődését, intenzifikálódást, erősödő tőkeképződést, és a szocialista országok irányába növekvő érdeklődést prognosztizáltak.11 Magyarország számára a kapcsolatok keresésének és bővítésének politikáját ajánlották. A gazdasági koegzisztencia elgondolása először a Nyers Rezső által vezetett gazdaságpolitikai elitben vert gyökeret, majd elfogadottá vált szélesebb politikusi körökben, és meggyőződésévé vált Kádár Jánosnak is. Az MSZMP egyre elkötelezettebb híve lett nemcsak a gazdasági kapcsolatok erősítésének, de az enyhülési, ezen belül az európai enyhülési politikának, miközben sok vonatkozásban fenntartotta a nemzetközi kommunista mozgalom Szovjetunióhoz igazodó részének mérsékelten konfrontativ ideológiáját, retorikáját és — bizonyos mértékig — politikai gyakorlatát is. Az előbbinek egyik példája volt a tőkés idegenforgalom kivonása a belügyi személet alól és átadása a közgazdászoknak. 1968 elején az idegenforgalom fejlesztése már a devizabevételek növelése szempontjának volt alrendelve. Ennek megfelelően döntöttek például további szállodaépítési programról. (Az első nyugati közös beruházás a Duna Intercontinental szálló megépítése volt.) Tágabban az új gazdasági mechanizmus bevezetésének közeledtével fordulat következett be a tőkés országokkal való termelési kooperációval kapcsola-10 A Közgazdaságtudományi Intézetben 1962-1967 között Kovásznai Gyula által vezetett és a szocialista nemzetközi munkamegosztás elméleti kérdéseivel foglalkozó munkacsoport tevékenységére utal Kozma Ferenc A „két Európa” gazdasági kapcsolatai és a szocialista nemzetközi együttműködés című 1970-ben megjelent könyvének előszavában. 11 L. erre a Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes által vezetett űn. Hosszútávú Tervezési Bizottság 1968. júniusi anyagait. (MNL OL M-KS 288. f. 24/1968/9. ő. e.)
