Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349
hogy az ország olcsón tudja kitermelni nyersanyag- és energiahordozó-készleteit. Másrészt, hogy beletörődik: nem a fejlettebb, korszerűbb, bonyolultabb gépek, berendezések, ipari fogyasztási cikkek alkotják exportjának zömét. Ebből következően a belátható jövőben nem törhet ki a gazdasági tekintetben „gyarmati szerepből”, ami persze árnyalta a „politikai gyarmattartói” szerepét.46 Azzal is szembe kellett nézni, hogy kevés olyan ágazat van, amelyben a két ország ipara világszínvonalon termelne. így a korszerűnek tekintett termékek előrevitték a két ország gazdaságát, de nem tették versenyképesebbé. A világpiaci jelenlét a legfejlettebb technológia meghonosítása céljából még a Szovjetuniónak is fontos volt. Különösen aktuális lett ez a téma az ötvenes-hatvanas évtized fordulóján, amikor a hétéves terv keretében hatalmas beruházások kezdődtek.47 Magyarország, méreteiből és adottságaiból fakadóan, még inkább rá volt utalva a nyugati viszonylatra. Esetében azonban a szükséges anyagimport nem elhanyagolható része is innen származott. Ezt a helyzetet a magyar gazdaságpolitikusok szerették volna megváltoztatni. Erre a legegyszerűbb lehetőséget a szovjet többletszállítások jelentették, illetőleg jelentették volna. Egyre inkább egyértelművé vált: a szovjet fél sem rendelkezik korlátlan szállítási lehetőségekkel, és igyekszik változtatni az export szerkezetén. Hosszabb távon gondot okozott az is, hogy ez a felállás a két ország közötti kereskedelemben konzerválja a magyar ipar szerkezetét és technológiai színvonalát egyaránt. Ezek a problémák sok hasonlóságot mutattak a többi közép-kelet európai ország és a Szovjetunió közötti kereskedelem problémáival. Nem véletlen, hogy a továbblépés lehetőségét leginkább az SZKP vezetése kereste. A kiutat a gazdasági együttműködés kiszélesítésében, a szociabsta nemzetközi munkamegosztásban, a gyártás szakosításában találták meg.48 Ezt kellett volna megalapoznia a közép- és hosszabb távú tervek összehangolásának, sőt a közös tervezésnek Az erre vonatkozó javaslatokat a szovjet és a lengyel vezetés először 1961-ben fogalmazta meg, de a témában vita kezdődött.49 A KGST ilyen mértékű reformjával a román vezetők nem értettek egyet. Féltették szuverenitásukat, attól tartottak, hogy ez a fordulat az iparilag fejlettebb országoknak kedvezne, míg Romániát félig-meddig ott tartaná a periférián. Végül 1962 júniusában sikerült elfogadni egy közös dokumentumot a szocialista nem1362 FÖLDES GYÖRGY 46 Kádár János 1957. március 28-ai, a Kremlben mondott, beszédében éppen a két ország közötti kereskedelem szerkezetének említésével igyekezett cáfolni a Szovjetuniót e téren ért vádakat. (Kádár János: Szilárd népi hatalom - független Magyarország. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1958.) 47 A Szovjetunió és a fejlett tőkés országok közötti forgalom 1959/60-ban gyors ütemben bővült. Vnyesnyaja torgovlja SZSZSZR 1918-1966. Vnyestorgizdat, Moszkva, 1967. Idézi és a témát általánosan feldolgozza: Köves András: A világgazdasági nyitás: kihívás és kényszer. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980. 48 A téma egyik első átfogó kifejtését, amely betekintést nyújt az együttműködés ideológiai megalapozásába is, Vajda Imre végezte el Szocialista külkereskedelem. A KGST és a szocialista munkamegosztás című munkájában. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963.) E munka érdekessége az is, hogy az egyes országokról szóló fejezeteket az adott országok közgazdászai készítették. 49 Erről a kérdésről lásd Pécsi Kálmán: i. m. 69-70.
