Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349
A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK, 1948-1973 1357 zet állt elő a két ország gazdasági viszonyában is. A Szovjetunió kész volt megfizetni a beavatkozás árát, de elvárta az ellentételezést, amelynek az adott helyzetben belpolitikainak kellett lennie, vagyis a rendet bármilyen áron helyre kellett állítani. A novemberi napokban Magyarországon tartózkodó szovjet vezetők — Georgij Malenkov, Mihail Szuszlov és Averkij Arisztov — keményebb fellépésre, a sztrájkmozgalom megtörésére ösztönözték Kádár Jánost és az MSZMP többi politikusát. Az első napokban inkább kevesebb, mint több sikerrel. Malenkov a november 16-17-ei megbeszéléseken leszögezte: jön a gazdasági segítség, de mindent el kell követni a termelés megindítása érdekében.27 1956. november végén-december elején kialakult az a politikai irányvonal, amelynek alapján az új kormány a legkeményebb eszközök alkalmazásával, kihasználva a szovjet hadsereg jelenlétét, meghátrálásra kényszerítette az ellenállást. Ekkor Kádár János megismételte novemberi segítségkérését: mindenekelőtt szenet és villamos energiát kért a termelés beindítására. Hruscsovhoz írt levelében nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a magyar vezetés természetesen saját erőforrásokat is mozgósít. Igenlő választ kapott. Ez azonban még csak a kezdet volt. 1957 januárjában, együtt a gazdaság állapotának felmérésével, a magyar és a szovjet tervhivatal vezetői, szakemberei között megindultak az egyeztetések egy átfogó megállapodásról a két ország között. Ennek középpontjában egy, a magyar gazdaság méreteihez képest óriási összegű hitelnyújtás állt, amely nagyobb részben áruszállításokból és beruházási hitelből, kisebb részben szabad devizában adott kölcsönből tevődött össze. A dokumentumok tanúsága szerint a magyar szakértők nem fogták vissza magukat, és igyekeztek kihasználni a kínálkozó alkalmat a forrásbevonásra. Felismerték a lehetőséget, amelyet a szovjet vezetők lépéskényszere és tényleges segítőkészsége együtt teremtett meg. Természetesen a helyzet dramatizálása, az igények elfogadtatása terén mutatott igyekezet nem kerülte el a tárgyalópartnerek figyelmét. A szovjet szakértők több esetben is jobbnak ítélték a gazdaság helyzetét, mint a magyarok. Vélhetően mindkét fél közgazdászai aggódtak az év elején az ipari munkásságnak adott nagyarányú béremelések lehetséges negatív következményei miatt.28 Ezeket a magyar politikai vezetés rövid távon a külföldről kapott gazdasági támogatással szándékozott elhárítani. Egy másik kérdés is feszültséget okozott a két ország gazdasági tárgyalói között, pedig az nem szerepelt megbeszéléseik napirendjén. Januárban a Kádár-kormány égisze alatt, kiváló közgazdászok bevonásával, megkezdődött a 27 Kiss Károly jegyzetei a Malenkowal, Arisztowal, Szuszlowal folytatott tárgyalásokról. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, 905. f. 3. ő. e.; Hiányzó lapok 1956 történetéből. Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Vjacseszlau Szereda-Alekszendr Sztikalin. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1993. (A kötetben szereplő 1956. november 22-ei jelentés csak érinti a gazdasági kérdést, de a többi rész hitelesíti Kiss jegyzeteit.) 28 Ezekre a veszélyekre, az infláció rémére Friss István, a párt egyik vezető gazdaságpolitikusa a Központi Bizottság februári ülésén is felhívta a figyelmet. Kádár visszautasította ezt az álláspontot, hiszen egy esetleges szigorítás politikai hatásaitól jobban tartott, mint a gazdaság egyensúlyi problémáitól. (Az MSZMP Ideiglenes Vezető Testületéinek jegyzőkönyvei II. k. Intera Rt., Budapest, 1993. 172-175. és 211-212.)
