Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349
A dolog odáig fajult, hogy 1956 februárjában a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának (PB) ülésén levették a napirendről az életszínvonal javításához szükséges intézkedések megvitatását, mondván, erről csak a külkereskedelemmel együtt érdemes tárgyalni. Gerő Ernő, a párt első számú gazdaságpolitikusa kifejtette: ha az importot tovább kell csökkenteni, akkor az szétzilálja az egész külkereskedelmet, ráadásul igazolja az új szakasz politikusait. Hangsúlyozta: nem kölcsönre, hanem több nyersanyagra van szükség, amelyért Magyarország fizethessen készáruval. Az ülésen hozott határozat felszólította Hegedűs András miniszterelnököt, tájékoztassa az SZKP XX. kongresszusán részt vevő Rákosi Mátyást a PB álláspontjáról.25 Nem elég, hogy Rákosinak szembesülnie kellett a személyi kultusz leleplezésével, még gazdasági segítséget is kellett volna valahogyan szereznie, vagy legalábbis elérnie, hogy a szovjet fél a magyar ipar termékeiből jóval többet rendeljen. Kétségtelen, hogy a szovjet politikusok és vezető gazdasági szakemberek is tudták: a kelet-európai szocialista országok gazdasági nehézségeit nem intézhetik el azzal, hogy kizárólag szövetségeseiket hibáztatják helytelen gazdaságpolitikájukért és a gazdaságvezetés hibáiért. 3. Hitelt politikáért - politikát hitelért Nem véletlen, hogy 1956. október 30-án a szovjet kormány nyilatkozatot adott ki, amelyben bizonyos önkritikát gyakorolt a szocialista országokkal szembeni korábbi gyakorlata miatt. Ez főleg a gazdaságra vonatkozott.26 Magyarországon a termelés akkor már egy hete állt. Ezen az állapoton a másnap elhatározott és négy nappal később meginduló szovjet intervenció sem változtatott, sőt a nemzeti ellenállás hetekig tartó sztrájkhullámot eredményezett. A gazdaságot összeomlás fenyegette, ami lehetetlenné tette volna a politikai helyzet stabilizálását. A közrend helyreállítása kevés volt ehhez a feladathoz, ezért valamilyen gesztust kellett tenni a magyar társadalom felé. Ez a gesztus akkor, amikor a Kádár-kormánynak nem volt semmiféle tekintélye, valóságos ereje, befolyása - csak anyagi természetű lehetett. Ehhez újra kellett indítani a gazdaságot és életszínvonal-emelő lépéseket kellett tenni. Egyik sem volt lehetséges külső segítség nélkül. Az SZKP vezetése késznek mutatkozott a gazdasági támogatásra, ha a Kádár-kormány leveri a nemzeti ellenállást. Mind a két fél lépéskényszerbe került. 1956. november végén-december elején mindketten meghozták az ezzel kapcsolatos döntéseket. Az MSZMFJ kemény eszközöket alkalmazva, nekilátott a nemzeti ellenállás megtörésének. Ezzel új hely-1356 FÖLDES GYÖRGY 25 Gerő és a határozat a baráti országok összességével kapcsolatban (és nem csak a Szovjetunióval szemben) fogalmazta meg ezt az elvárást, viszont felvetette a valuta- vagy aranykölcsönkérés szükségességét. Egészében a hangsúly a külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére esett, mert csak „ily módon lehet biztosítani a szocializmus építését, a szocialista bővített újratermelést és ezzel párhuzamosan a kapitahsta országoktól való függés fokozatos megszűntetését...” MNL OL M-KS 276. f. 53/271. ő. e. 26 Pravda, 1956. október 30. Magyarul közb: Döntés a Kremlben, 1956. A szovjet pártelnökség vitái Magyarországról. Szerk.: Vjacseszlav Szereda-Rainer M. János. 1956-os Intézet, Budapest, 1996. 200-202.
