Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349
A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK, 1948-1973 1355 gi kiigazítást a szovjet pártvezetés kezdeményezte. Fellépése nyomán 1953 júniusában a magyar kommunista párt meghirdette az új szakasz politikáját. Ez a fordulat nem korlátozódott a politikai életre; a gazdaságpolitikai kiigazítás méretét és irányát tekintve is az egész térségben egyedülállónak minősült.22 A szovjet vezetők nem korlátozták kritikájukat egyes országokra. 1953-1954- re az első ötéves tervek végrehajtása nyomán elegendő tapasztalat halmozódott fel ahhoz, hogy levonható legyen a következtetés: változtatni, komplexebbé kell tenni a szocialista országok gazdasági együttműködését. Túlzott terheket és túl nagy felelősséget jelentett a Szovjetunió számára szövetségesei gazdaságainak „ápolása”; sok belső bajtól sújtottan nem akarta örökké a „gazdag nagybácsi” szerepét játszani, és persze szeretett volna minél jobb minőségű termékekhez jutni. Ezért, ha meg is lephette a kelet-európai politikusokat, amikor 1954 áprilisában, a KGST IV ülésszakán Anasztáz Mikojan, a külkereskedelemért felelős miniszterelnök-helyettes hosszan bírálta az előző időszakban követett gazdaságpolitikájukat, azon megrökönyödni nem volt okuk. Más dolgokon már inkább csodálkozhattak: így a mezőgazdaság elhanyagolásával kapcsolatban gyakorolt önkritikán. Újdonság volt az is, amikor Mikojan a szocialista országok együttműködésének megjavítását azért is sürgette, hogy bővíteni lehessen a kapcsolatokat a nyugati országokkal. Erre is tekintettel, a szovjet gazdaságpolitikus a versenyképesség, a hatékonyság fokozása érdekében kiállt a termelés valódi szakosítása mellett.23 Ehhez képest Magyarországon az új szakasz gazdaságpolitikája, a törekvés az életszínvonal emelésére — éppen a korábbi túlhajtás következtében — a többi kelet-európai országhoz képest nagyobb átcsoportosításokat követelt a nehézipartól a könnyű- és élelmiszeripar, a mezőgazdaság javára. Ez a folyamat nem ment konfliktusok nélkül. Ráadásul a párhuzamosságok, a korábbi autark törekvések, a merev, bürokratikus gazdaságirányítás miatt és a mozgósítható valutatartalékok szűkössége okán nem lehetett importtal megoldani a lakossági szükségletek kielégítését. Ez még tovább szélesítette a termékszerkezetet, így nem hozta meg a gazdaságosság kívánt mértékű javulását, ami viszont érveket adott az új politikától fenyegetett politikusoknak és gazdasági érdekcsoportoknak. Ebben a küzdelemben az új szakasz hívei eljutottak a gazdasági reform gondolatáig; ellenfeleiknek azonban, kihasználva a szovjet politikában zajló vitákat, sikerült megállítaniuk ezt a folyamatot.24 Figyelmet érdemel, még ha következik is az előbbiekből, hogy a Magyarország és a Szovjetunió közötti külkereskedelem 1954-ben visszaesett, és ez még a következő két évben is éreztette hatását a magyar gazdaságban. 22 Azért is, mert az első ötéves terv számainak 1951-es felemelésével hazánkban került a leginkább nehéz helyzetbe a társadalom. 1952-re, 1953 elejére már komoly gazdasági nehézségek keletkeztek, amelyek negatív poütikai hatásait az ország vezetése tömeges elnyomás fenntartásával igyekezett ellensúlyozni. 23 MNL OL M-KS 276. f. 53/169 ő. e. Jelentés a KGST IV ülésszakáról. 24 A Hruscsov és Malenkov nevével fémjelzett politikai csatározás nem kis részben az A és a B szektor közötti sorrendiség megállapításával kapott ideológiai magyarázatot. Ezt Rákosi Mátyás és Gerő Ernő maximálisan kiaknázta a Nagy Imre elleni küzdelemben.
