Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Der Deutsche Zollverein. Ökonomie und Nation im 19. Jahrhundert (Ism: Gyarmati Enikő) V/1344
1346 TÖRTÉNETI IRODALOM Gazdaság és politika kapcsolatrendszerét Heinrich Best a társadalmi érdekképviseletet ellátó egyletek tevékenységén keresztül kutatja, és arra keresi a választ, hogy az egyletek által megszervezett gazdasági érdekcsoportok mikor léptek be a politikai akaratképzésbe. A szerző nemcsak új lehetséges kutatási irányokra világít rá, hanem korábban feltárt, de az utóbbi időben elhanyagolt történeti felismerések létére is felhívja a figyelmet. Az 1930-as években folyt intenzív List-kutatásokon túl figyelmet szentel a gazdasági bankettek intenzív tevékenységének, rámutat a több ezer kereskedelempolitikai petíció forrásértékére és felhívja arra a figyelmet, hogy az 1819-1849 közötti időszakban számos egylet alakult Németföldön. A jénai egyetem Társadalomtudományi Intézetének munkatársa ezzel vitatja Hans Ulrich Wehler azon korábbi tézisét, miszerint a gazdasági érdekek védelmét szolgáló egyletek csak az 1848-as forradalmak után jöttek létre. Ezen érdekcsoportok már az 1840-es években intenzív tevékenységet folytattak, a két nagy érdekképviseleti csoport — a védővámokat szorgalmazó ipari és a szabadkereskedelmet követelő kereskedői kör — a bal-jobb politikai szembenállását is leképezte. Ez a megosztottság akadálynak bizonyult a német gazdasági egység létrehozásában és többek között az egyik oka volt a frankfurti parlament által elképzelt politikai egység meghiúsulásának is. Rudolf Boch tanulmánya inkább azt a benyomást erősíti az olvasóban, hogy gazdaság és politika talán nem is rendelkezik olyan szoros kapcsolattal, mint azt Best, az előző tanulmány készítője más esetekben bizonyítottnak véli. A rajnai vagyonos polgárság többek között a Rheinisch-Westphälischer Anzeiger (1798-1847) sajtóorgánumán keresztül fogalmazta meg elképzeléseit, az ezeken alapuló kutatások szerint és az itt megfogalmazott hberális panaszok alapján inkább teljes politikai közönyre következtet a történész. Ezekben az iparfejlesztésről és vámpolitikáról folytatott viták során kevés szó esik politikai implikációkról és nemzetépítéshez fűződő kapcsolódási pontokról. Az újságok hasábjain megfogalmazott kritikák fő tárgya a berbni domináns gazdaságpolitika, a porosz állam vonakodása a vasútépítéssel kapcsolatban, a bányászat átalakítása, Poroszország régi szemléletű pénz- és bankpolitikája. A chemnitzi Műszaki Egyetemen működő Európa Történeti Intézet Gazdasági és Társadalomtörténeti Tanszékének professzora szerint a rajnai liberális elképzelések erősen ütköztek a porosz hivatalnoki abszolutizmus preferenciáival. A német liberálisok a siker kulcsát egy német alkotmányos állam keretében, polgári jogok és sajtószabadság biztosításával együtt megvalósuló gyorsított iparosításban látták. A harmadik témacsoport a parlamenti elitek vizsgálatára, azok nemzetépítésben játszott szerepére összpontosít. Hans-Werner Hahn elsősorban a Zollparlament intézményén keresztül vizsgálja azt, hogy a Német Vámszövetség hogyan hatott a nemzeti alkotmányos fejlődésre (Der Deutsche Zollverein und die nationale Verfassungsfrage). Henning Kästner Sachsen-Weimar-Eisenach hercegségének parlamenti vitáit tálja az olvasó elé (Der Deutsche Zollverein in den parlamentarischen Debatten am Beispiel Sachsen-Weimar-Eisenachs). Végül harmadikként Marko Kreutzmann tanulmánya a vámigazgatás magas rangú hivatalnokai kapcsán keresi a kulturális nemzetépítés szempontjából értékelhető tényezőket (Die höheren Verwaltungsbeamten des Deutschen Zollvereins - eine nationale Funktionselite?). Hans-Werner Hahn tanulmányának gerincét a Német Vámszövetség grémiumaként létrehozandó vámparlamentről folytatott nyilvános diskurzusok bemutatása képezi. A hosszú előtörténet (1834-1867) részletes vitáinak ismertetését követően a szerző kiemeli, a nemzeti parlament előképének tekintett, 1868 áprilisában létrehozott vámparlament fontos elem a gazdasági szervezet „szövetségi állami struktúrájában”, melynek tagjait az általános férfi választójog alapján választották. Függetlenül attól, hogy a vámparlament politikai integrációs ereje nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket, hiszen az egységes német állam megteremtése katonai és politikai eszközökkel történt, a vámparlament előtörténete, léte és működése alkotmánypolitikai befolyással bírt - véli a történész. Henning Kästner, a jénai egyetem doktorandusza kutatásaiban az eddig figyelmen kívül hagyott, a történeti kutatások által negligált, a hatalom „másik oldalán” álló egyének és csoportok parlamenti megnyilvánulásainak beszédaktus- és diskurzus-analízisére koncentrál. Számos idézeten keresztül meggyőzően bizonyítja, hogy a Német Vámszövetség gyakran jelenik meg a német nemzetépítés vágyott intézményi és kulturális kereteként a tagállamok parlamenti vitáiban. Különösen nyilvánvalóak az ilyen megnyilvánulások a minden tekintetben függő kisállamokban. „A német egység és erő tartópilléreként” (Gustav Eudard Hagenbruch 1844. 193.) remélt vámszövetséghez mind a politikai, mind a gazdasági széttagoltság megszüntetésének tekintetében nagy reményeket fűztek. Kästner szerint sok esetben bizonyítható az, hogy a tagállami tartomá-
