Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Der Deutsche Zollverein. Ökonomie und Nation im 19. Jahrhundert (Ism: Gyarmati Enikő) V/1344

sal, 3. milyen funkcionális elemek ösztönözték a porosz alapítási és működési kezdeményezése­ket? A szerző úgy véli, hogy a Német Vámszövetség létrehozása Poroszország részéről elsősorban önállóan ténykedő, erős motiváltsággal bíró és a későbbiek során miniszteri pozíciót betöltő, libe­rális szemléletű titkos tanácsosok műve volt. Friedrich von Motz, Karl Georg Maassen illetve so­kan mások olyan a korra jellemző funkcionális bürokraták, akik semmilyen kapcsolattal nem ren­delkeztek a korabeli német nemzeti mozgalomhoz. A Német Vámszövetség létrehozása mögött funkcionális magyarázat áll, mely egyaránt ered az 1810-től beindított pénzügyi reformból, vala­mint az 1818-ban életbe lépett porosz vámtörvényből. Elgondolkodtató a greifswaldi Ernst Moritz Arndt Egyetemen oktató történész válasza arra a kérdésre, hol ragadható meg a kapcsolat az egy­séges vámterület létrehozása és a nemzetépítés között az 1820-1830-as évek német államépítésé­ben. Thomas Stamm-Kuhlmann úgy gondolja, hogy az 1818. évi vámtörvényből adódó liberális versenyszabályok működtetése űj egységesítő tényezőt igényelt a rendi államberendezkedés fel­bomlását követő időszakban, ezt a liberális gazdaság számára maga a nemzetállam, mint zárt gaz­dasági tér testesítette meg (37.). Az űj német historiográfiai törekvések jegyében, szakítva a porosz centrikus megközelíté­sekkel Oliver Werner azt hangsúlyozza tanulmányában, hogy a föderatív német nemzetet alkotó közép- és kisállamok jelentősebb befolyással bírtak a Német Vámszövetség létrehozásában, mint azt korábban a történészek gondolták. A Dél-német majd az Észak-német Vámszövetség után 1828 nyarán harmadikként megalakított, rövid életű Közép-német Vámszövetség a Német Szö­vetség intézményeitől függetlenül jött létre tizenhét tagállam jóvoltából. Ez a vámszövetség mint politikai eszköz jelentős mértékben kiszélesítette a közép- és kisállamok érdekérvényesítésének lehetőségeit és diplomáciai mozgásterét. A jénai egyetem tudományos munkatársa a vámszövetsé­gi diplomáciai kommunikáció kutatása után úgy látja, hogy a három vámszövetség közötti kon­frontativ politika 1829-től fokozatosan elmozdul a kooperáció irányába, ami nagyban hozzájárul majd a Német Vámszövetség megalakításához. Angelika Schuster-Fox tanulmánya a 19. századi német történelem sorsfordító évszámain ala­puló kronológia kiegészítésével kísérletezik. Arra tesz javaslatot, hogy a közép-német államok szem­pontjából és így a legerősebb gazdasági befolyással bíró Bajor Királyság szempontjából is nagyobb je­lentőséget kell tulajdonítani a Hahn professzor által „kereskedelem-politikai Königgrátz”-ként érté­kelt, 1865-ben aláírt porosz-bajor vámszövetségi megállapodásnak. Ez a szerződés Bajorország önálló gazdaságpolitikájának végleges feladását, egyben a Poroszország vezetésével és a Dunai Monarchia kizárásával megvalósuló kisnémet egységfolyamat kezdetét fémjelzi. Az 1865. évi porosz-bajor vám­szerződés a porosz követelések feltétel nélküli elfogadásának eredménye. A Bajor Nemzeti Múzeum munkatársa apró részletekbe menően írja le a két vámszövetségi krízis folyamán folytatott diplomá­ciai törekvéseket és azt a folyamatot, ahogyan a Bajor Királyság lépésről-lépésre kénytelen feladni azon célkitűzését, hogy Ausztriát is bevonja a Német Vámszövetségbe. A Német Vámszövetség 19. századi nemzeti diskurzusban történő megjelenésén keresztül arra próbálnak a történészek adekvát válaszokat nyújtani, hogy kimutatható-e a kereskedelem és általában a gazdaság nemzetegységesítő jellege. Andreas Etges egy metternichi idézetet a címbe emelve a Német Vámszövetség és a nemzeti mozgalom lehetséges kapcsolatait kívánja feltárni („Der erste Keim zu einem Bunde im Bunde”. Der Deutsche Zollverein und die Nationalbe­wegung). Heinrich Best marxi szóhasználattal élve a „gyapjúlovagok és vashősök” védővámok kö­rüli konfliktusainak esetleges kihatásait elemzi elsősorban a szervezett gazdasági érdekcsoportok tevékenysége tükrében (Der Kampf der Baumwollritter und Eisenhelden. Schutzzollkonflikte und nationale Integration im frühindustriellen Deutschland). Rudolf Boch pedig a rajnai vagyo­nos polgárság publicisztikai megnyilvánulásain keresztül szándékozik bemutatni e regionális elit gazdasági és esetleges politikai érdekérvényesítő törekvéseit (Der Deutsche Zollverein und das rheinische Wirtschaftsbürgertum im Vormärz). Andreas Etges tanulmánya gazdag kínálatot nyújt olyan kortárs irodalmi művekből, parla­menti és publicisztikai írásokból, diplomata jelentésekből és közgazdasági munkákból vett idézetek­ből, amelyek alapján az olvasó számára kétség sem férhet ahhoz, hogy a Német Vámszövetség keres­kedelmi politikája élénk visszhangot váltott ki az 1830^10-es években. A Berlini Szabadegyetem John F. Kennedy Intézetének professzora ellentétben a marxista historiográfia által hangoztatott gazdasá­gi primátussal úgy véli, hogy a korabeli gazdasági nacionalizmus képviselői nem a burzsoázia körei­ből kerültek ki, hanem sokkal inkább a liberális parlamenti elit, publicisták és hivatalnokok soraiból. A különböző írásokban megfogalmazott követelések között a nemzeti gazdaság megteremtésének igé­nye együtt szerepel a szabadság és a politikai egység biztosításának igényével. TÖRTÉNETI IRODALOM 1345

Next

/
Oldalképek
Tartalom