Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Csikány Tamás - Eötvös Péter - Németh Balázs: A szabadságharc kézi lőfegyverei (1848-1849) (Ism.: Kemény Krisztián) V/1339
gyutacsos perkussziós gyalogsági puska lett a cs. kir. gyalogság alaplőfegyvere. Az új gyújtásra néhány éven belül a cs. kir. hadsereg összes lőfegyverét átszerelték. A második fejezet az 1842 M mintájú sima csövű gyutacsos perkussziós gyalogsági puska báró Vincenz Augustin cs. kir. altábornagy általi leírását tartalmazza. Az 1841-ben a cs. kir. hadsereg állománya számára kiadott, minden részletre kiterjedő alapos füzetet Eötvös Péter szabatos, szakszerű fordításában olvashatjuk. A részletes, az alkatrészek pontos bemutatását szolgáló korabeli ábrákkal gazdagon illusztrált leírásból kiderül, hogy milyen bonyolult is volt az új lőfegyver. A katonáknak nemcsak az új működési elvet kellett ismerniük a megfelelő fegyverhasználathoz, hanem az egyes alkatrészek pontos helyét is, hogy az altábornagy által előírt rendszeres karbantartáshoz fegyvermester nélkül is szét- és össze tudják szerelni puskájukat, hogy az a lehető leghosszabb ideig működőképes legyen. A harmadik fejezet a 19. század közepén alkalmazott harcászatot mutatja be. Csikány Tamás a bevezetésben röviden meghatározza a „harcászat” szó korabeli jelentését, amely ekkor egy hadtest, illetve az annál kisebb kötelékek, valamint az egyes katonák harcának leírására szolgált. Előbb a gyalogság harcászatát mutatja be; kezdve az egyes katonák egyéni harcától egészen a nagyobb kötelékek küzdelméig bezárólag. Itt részletesen ismerteti a korabeli lőfegyverek hatékonyságát, illetve az erre alapuló harctevékenységet; az egyes katonák harcát gyalogosok és lovasok ellen. Ezután mutatja be a gyalogság alapvető harcászati egységének számító zászlóaljat, annak előírt tisztikarával és belső felépítésével együtt; majd a zászlóalj nyílt és zárt harcrendjeinek ismertetése, alkalmazásuk mikéntjének leírása következik. A következő részben a lovasszázad, illetve az egyes lovas csapatnemek felépítését, felszerelését és alkalmazását mutatja be a szerző; sorba véve itt is a különböző harcrendeket. A fejezetet a fegyvernemek együttműködésének, azaz a dandárok, hadosztályok és hadtestek korabeli harcmódjának a leírása zárja. A negyedik, egyben legnagyobb fejezet az 1848-49. évi szabadságharc tűzfegyvereiről és töltényeiről szól. Németh Balázs elsőként a kézi lőfegyverek beszerzését és magyarországi gyártását ismerteti. Itt először a magyarországi hadiipar fejletlenségét mutatja be, ami arra kényszerítette az 1848 tavaszán megalakuló első magyar felelős kormányt, hogy a megszervezendő nemzetőrség fegyverzetét elsősorban beszerzésekből fedezze. A szerző sorra veszi a cs. kir. raktárakból, külföldről, a civil lakosságtól, valamint a hadizsákmányból szerzett fegyvereket, és megállapítja, hogy mindezekből csak a nemzetőrség, majd később a honvédség egy részét sikerült felszerelni, mielőtt 1848 őszén a fenti lehetőségek jórészt kimerültek. Ezt követi az 1848-ban alapított Állami Országos Fegyvergyár pesti, nagyváradi, szegedi és aradi tevékenységének, illetve a kisebb puska- és lőszergyártó üzemek tevékenységének ismertetése, amelyek, ha megfelelő mennyiségű és minőségű puskát nem is tudtak gyártani, de kellő számú lőszerrel és gyutaccsal (illetve lőkupakkal) szinte a harc végéig ellátták a csapatokat. A következő rész a gyutacsos fegyverek töltényeiről szól. Részletesen bemutatja azok felépítését, gyártását, a hozzájuk használt hadi lőporokkal, gyutacsokkal együtt, és ismerteti a korabeli lőkupakokat is. Ezt a részt a korabeli lövedékek (köztük a kevéssé ismert, 1847-ben bevezetett cilindro-konikális lövedék) leírása zárja. A következő szakasz a katonától és a fegyvertől elvárt pontosságról értekezik. A szerző itt bemutatja a korabeli simacsövű gyalogsági puskák hatékonyságát, a korabeli szabályzatok alapján részletesen ismerteti a fegyver megtöltését és a korabeli lőgyakorlatokat, illetve összefoglalja a szuronyharc elemeit. A következő nagyobb egység a cs. kir. hadsereg és természetesen a magyar honvédség gyalogsága és lovassága, valamint összefoglalóan a cári orosz hadsereg által használt lőfegyvereket és töltényeiket ismerteti. A szerző itt részletesen elemzi az 1842 M sima csövű gyalogsági puskát, az 1842 M és az 1849 M huzagolt csövű kamrás puskát, az 1842/48 M huzagolt csövű vadászkarabélyt (ennél a résznél röviden ismerteti a vadászok felszerelését és harcászatát is). Ezután az 1798 és 1798/28 M sima csövű kovás lovassági pisztolyt, az 1844 M sima csövű gyutacsos lovassági pisztolyt és az 1798 M és az 1807 M sima csövű kovás, valamint az 1851 M sima és huzagolt csövű kamrás gyutacsos lovassági karabélyokat mutatja be (ennél a résznél szintén van egy rövid ismertető a huszárok felszereléséről és harcászatáról is). Majd összefoglalóan szól a cs. kir. 1838/42 M kadétpuskáról, a honvédsereg töltényeiről, a tisztításról és karbantartásról. Ezt követi a cári hadsereg kovás, illetve lőkupakos fegyvereinek leírása; különös tekintettel az 1845 M sima csövű lőkupakos gyalogsági puskára, valamint az 1843 M huzagolt csövű (liége-i) vadászkarabélyra. Ezt a részt honvédfegyverek fegyverletétel utáni sorsát ismertető betét zárja. A fejezetet végén található a kötet egyik legérdekesebb része, amely a szabadságharc fegyvereivel végrehajtott lövészet eredményeit mutatja be. A szerző itt ismerteti a vizsgálat szem-1340 TÖRTÉNETI IRODALOM
