Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Csikány Tamás - Eötvös Péter - Németh Balázs: A szabadságharc kézi lőfegyverei (1848-1849) (Ism.: Kemény Krisztián) V/1339
lála után II. (I.) Ferenc folytatta a büntetőjog reformját. A halálbüntetés kérdését azonban a francia forradalom, majd a jakobinus mozgalom új megvilágításba helyezte: az új büntetőtörvénykönyv 1793. januári tervezete már tartalmazza a halálbüntetés lehetőségét, az 1795. január 2-i rendelet pedig módosította a józsefi büntetőtörvénykönyvet, és a felségárulás esetére ismét bevezette a halálbüntetést. Ezek után fordulat (Ammerer megfogalmazásában „der reaktionäre Dis- Kurs") következett be a büntetőtörvénykönyv munkálataiban, 1796-ban betegség miatt Martini is átadta vezető szerepét, míg végül 1803. szeptember 3-án került kiadásra a Franciscana, II. (I.) Ferenc büntetőtörvénykönyve (Gesetzbuch über Verbrechen und schwere Polizey-Uebertretungen), mely 1804. január 1-jén lépett hatályba. Ammerer munkájának szokásosnál terjedelmesebb ismertetését indokoltnak vélem annak érdekében, hogy eredményei szélesebb hazai olvasóközönséghez is eljuthassanak. Félek, kevesen fognak ugyanis belevágni egy több mint hatszáz oldalas német nyelvű jogtörténeti munka olvasásába, feldolgozásába. Ugyanakkor Ammerer könyve fontos. A szerző a már rendelkezésre álló szakirodalom és alapos levéltári kutatások alapján részletesen rekonstruálta a büntetőügy józsefi reformját és a halálbüntetéssel kapcsolatos állásfoglalásokat. A halálbüntetés körüli vita ma is aktuális, ismét és ismét fellángol különösen egy-egy megdöbbentő bűnesetet követően. A 18. században megfogalmazott érvek, vélemények és tapasztalatok megkerülhetetlenek, megismerésük nélkülözhetetlen azok számára, akik állást akarnak foglalni ebben a kérdésben. Szántay Antal TÖRTÉNETI IRODALOM 1339 Csikány Tamás - Eötvös Péter - Németh Balázs A SZABADSÁGHARC KÉZI LŐFEGYVEREI 1848-1849 (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012. 123 o.) Új, ám teljesen egyedi 48-as kötet jelent meg. Csikány Tamás hadtörténész, az 1848-49. évi szabadságharc történetének ismert kutatója és két szerzőtársa, Eötvös Péter és Németh Balázs a korabeli cs. kir. hadsereg, illetve a honvédsereg alapfegyverének számító gyutacsos kézi lőfegyverek történetét mutatja be. Ahogy maguk a szerzők is megjegyzik kötetük előszavában, a kémiai gyújtású lőfegyverek eme típusáról Magyarországon még nem jelent meg ilyen részletességű, levéltári alapkutatásokon és fegyverpróbákon alapuló összefoglaló munka, pedig a szabadságharc összecsapásait, harcászatát nem lehet teljesen megérteni a korabeli lőfegyverek hatásmechanizmusának, hatékonyságának pontos ismerete nélkül. így ez a kötet mindenképpen hiánypótlónak számít. Az első fejezetet, ami a gyutacsos fegyverek kialakulásának és rendszerbe állításának történetét mutatja be, Eötvös Péter jegyzi. A szerző először a 19. század elején alkalmazott kovás gyújtású fegyvereket és működésüket ismerteti, azok hiányosságaival és problémáival együtt. Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére indított kísérletek (illetve a kémiai felfedezések) vezettek el a kémiai gyújtású fegyverek kialakításához, amelyek közül végül a lőkupakos (csappantyús) fegyverek terjedtek el a kontinensen, először a polgári lakosság körében; ám 1825-1840 között az európai hadseregek többsége is áttért az új rendszerre. A cs. kir. haderő azonban némileg más utat választott. Köszönhető volt ez egyrészt a katonai vezetés húzódozásának az új megoldásoktól, illetve a birodalom nehéz anyagi helyzetének, amely nem tette lehetővé több százezer lőfegyver teljes cseréjét. Ezért jött kapóra Giuseppe Console, milánói cs. kir. vámtiszt szabadalma, aki 1831-ben feltalálta a gyutacsot, amelyet először a lövegek elsütésénél alkalmaztak. 1833-ra azonban elkészült a kézi lőfegyverek kémiai gyújtását szolgáló gyutacsos lakattal is, amelynek csapatpróbái 1835-ben kezdődtek meg. Mivel a csapatpróbákon a gyutacsos lakattal ellátott lőfegyverek messze jobb teljesítményt nyújtottak a kovásoknál, és az új gyújtásra a kovás lakat némi módosítással átalakítható volt, ezért Ferdinánd császár 1836. január 9-én kelt rendeletében először a vadászcsapatok, majd a teljes gyalogság átfegyverzésére adott utasítást. Azonban a huzamosabb használat során kiderültek a Console-lakat és töltény hibái, hiányosságai a lőkupakos rendszerrel szemben. Ezért báró Vincenz Augustin cs. kir. altábornagy 1840-ben először jelentősen átalakította, majd 1842-ben teljesen megváltoztatta az eredeti lakatot és a töltényt. Mivel így már a gyutacsos gyújtás hatékonysága alig maradt el a lőkupakos mögött, ezért az 1842 M
