Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
1272 PAPP JULIA össze Franz Fasching,14 Timon Sámuel (1675-1736) jezsuita tanár,15 Huszti András (XVII. század vége-1765) református tanár16 és Fridvaldszky János (1730-1784) jezsuita professzor.17 A legjelentősebb 18. századi epigráfiai teljesítmény Johann Seivert (1735-1785) szász tudós 1773-ban Bécsben megjelent munkája, mely közel 300 ókori feliratot közölt.18 Mivel Seivert feltüntette azoknak a szerzőknek a nevét, akik korábban említést tettek az emlékekről, a katalógus képet ad az erdélyi feliratos kövek 16-18. századi hazai és külföldi kutatásának történetéről. Az erdélyi antik emlékek felkutatása a tartománynak a Habsburg birodalomba történt integrálásával egy új értelmezést is kapott. Számos római emlék került elő a 18. század elején a gyulafehérvári vár átépítésekor. A VI. Károly császár (1711-1740) szolgálatában álló Giuseppe Ariosti olasz katonatiszt pontosan lemásolta és lerajzolta az antik feliratokat, s a kéziratot elküldte Veronába, Francesco Scipione Maffei (1675-1755) írónak és ókortudósnak.19 Ariosti a császár kívánságára 1723-ban erdélyi antik feliratos kövekkel megrakott hajókat küldött Bécsbe. Az egyik hajó Szegednél elsüllyedt — roncsait sok keresés ellenére máig sem találták meg — a Bécsbe érkezett antik köveket pedig a császári könyvtár, a Hofbibliothek lépcsőházába építették be, ahol a mai napig is láthatóak.20 Ariosti kézirata tartalmazza az elsüllyedt kövek leírását is. Az ókori emlékek megmentése és az udvari reprezentációba való „beépítése” nemcsak a kor divatjával volt összhangban, hanem a birodalom erdélyi politikai és kulturális legitimációját is erősítette: a Habsburg uralkodók új életre keltették az egykori Dacia kultúráját. A toposz korabeli népszerűségét jelzi, hogy Köleséri Sámuel bányászati munkáját21 egy olyan emlékérem rézmetszete díszítette, melynek egyik oldalán az OPTIMO PRINCIPI RESTITVTORI DÁCIÁÉ MDCCXVII felirat, illetve a trónon ülő uralkodót megkoszorúzó Victoria látható.22 Az antik feliratos kövek előkerülése az Álba Iulia-i vár erődítési munkálataikor „Károly császárnak, a 14 F. Fasching, Vetus Dacia, ex probatis scriptoribus depromta (Claudiopoli, 1725); F. Fasching, Nova Dacia, ex probatis scriptoribus depromta (Claudiopoli, 1743). 15 S. Timon, Imago antiquae Hungáriáé, repraesentans terras, adventus res gestas gentis hunnicae (Cassoviae, 1733). 16 A Dacia Mediterranea id est Transilvania vetus... című kézirat magyar fordítása 1791-ben jelent meg: S. Dienes, Ó- és újjj Dácia, az az Erdélynek régi és mostani állapotjáról való História... (Bécs, 1791). 17 [J. Fridvaldszky], Inscriptiones romano transylvanicae... (Claudiopoli, 1767). http://mek.oszk.hu/ 09200/09244/09244.pdf., Frivaldszky 2012. 18 J. Seivert, Inscriptiones monumentorum Romanorum in Dacia Mediterranea (Viennae, 1773). 19 A kézirat egyik példányát a veronai Biblioteca Capitolaréban őrzik, melynek hasonmás kiadása nemrég látott napvilágot: G. E Marchi, J. Pál (eds.), Epigrafi románé di Transilvania raccolte da Giuseppe Ariosti e postulate da Scipione Maffei (Verona-Szeged, 2010). 20 G. Winkler, ’Die römischen Inschriftsteine der Österreichischen Nationalbibliothek’, Biblos 20 (1971), 203-208.; R. Noll, ’Wiener Antikensammlungen im 18. Jahrhundert’, in H. Beck, E C. Bol, W Prinz and H. v. Sreuben (eds.): Antikensammlungen im 18. Jahrhundert (Berlin, 1981), 231-236. 21 Köleséri 1717. 22 K J. Hoffmann: III. Károly erdélyi emlékérme. Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára, Budapest.
