Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
RÉGISÉG- ÉS RITKASÁGGYŰJTÉS A 18. SZÁZADI ERDÉLYBEN 1273 rómaiak méltó utódjának köszönhető.” - írta 1721-ben Köleséri a német Johann Burkhard Méneké (Mencken) (1674-1732) tudósnak is.23 Mária Terézia (1740-1780) parancsára és költségén jelentette meg Sylvester Joseph Freiherr von Hohenhausen und Hochhaus (1735-1814) holland származású osztrák katonatiszt az erdélyi ókori emlékeket bemutató munkáját, mely számos antik feliratos követ is ismertetett.24 A kiadvány első oldalain koherens szöveges és képi utalásrendszert találunk a „Habsburg uralkodók a római császárok örökösei” toposzra. A bevezető sorok párhuzamba állítják a 2. század elején Dáciát elfoglaló Trajanus császárt és az Erdély lakóit a despotizmus rabszolgaságából — vagyis a török uralom alól — felszabadító Lipót császárt. A kiadvány Trajanias címet viselő antikizáló rézmetszete az 1765-ben német-római császárrá koronázott II. Józsefet (1780-1790), illetve Trajanust profilban, domborműszerű medaillonban ábrázolja, az ez után olvasható Traianiade! című szövegrész pedig az 1773-ban erdélyi szemleúton járt fiatal császárt (Mária Terézia társuralkodóját) második Trajanusként említi, aki az első után 1670 évvel lépett Dacia földjére. Mária Teréziát a könyv szerzője ennek megfelelően a második Trajanus dicsőséges anyjaként üdvözli, fátyollal fedett fejjel és vállal, koszorúba font hajjal, római matrónaként ábrázoltatja.25 Laurentius Weidenfelder levelei erdélyi régiségekről és ritkaságokról26 Az Erdélyben élő népcsoportok erősödő nemzeti művelődési törekvéseivel összhangban Aranka György (1737-1817) erdélyi magyar író az 1780-as évek végén kidolgozta az Erdélyi Magyar Nyelvművelő és Kéziratkiadó Társaság programját. Aranka a társaság létrehozásának tervét a nem sokkal korábban meginduló magyar nyelvű sajtóban is megjelentette, hogy megszerezze a szélesebb nyilvánosság támogatását. Arra kérte a honfiakat és a honleányokat, hogy pénz- és könyvadományokkal segítsék az egyesület működését. A társaság létrehozását az 1791. évi erdélyi országgyűlés is támogatta. Bár az erdélyi kormányzó pártfogása alatt és elnökletével megalakult társaság tevékenysége az 1800-as évek elejére —jórészt a résztvevők és a támogatók közötti belső nézeteltérések miatt — elsorvadt, néhány ránk maradt kiadványa képet ad működéséről.27 23 Jakó 2012, nr. 16., 45-46. 24 S. J. Freiherr von Hohenhausen und Hochhaus, Die Alterthümer Daciens in dem heutigen Siebenbürgen. Aus den Zeiten, als dieses schöne Land die Römer regierten (Wien, 1775). Vö.: Wollmann 1994, 233.; Bodor 1995, 71.; Schäfer 2007. 25 Vö.: Papp Júlia, OPTIMO PRINCIPI RESTITUTORI DACIAE. Adatok egy 18. századi politikai toposz képi ábrázolásához. (Megjelenés alatt az Ars Hungaricában.) 26 Vö.: Papp Júlia, Weidenfelder Lőrinc két levele erdélyi régiségekről 1754-ből. In: Magyar Könyvszemle (116) 2000/2. 204-210. 27 E. Jakab, ’Aranka György és az Erdélyi Nyelvművelő és Kéziratkiadó Társaság’, Figyelő 16 (1884), no. 1. 161-175, 256-277, 341-368.; E. Jancsó, Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai (Bukarest, 1955); P Pándi (szerk.), A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig (Budapest, 1965), 85-87.; S. Enyedi (szerk.), Aranka György erdélyi társaságai (Budapest, 1988); Bodor 1995, 73.; Török 2009, 205-207.
