Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
RÉGISÉG- ÉS RITKASÁGGYŰJTÉS A 18. SZÁZADI ERDÉLYBEN 1271 ciai emlékét viszont másodkézből kapta meg.8 Hunyadi Mátyás udvari történetírója, Antonio Bonfini (1434 k.-1503) a magyarok történelmét bemutató, 1489 körül írt, de nyomtatásban csak a 16. század közepén megjelent munkájában ismertette több Erdélyben talált antik feliratos kő szövegét.9 Az ókori feliratok hazai kutatása a 16. században Gyulafehérvár, az ókori Apulum helyén épült püspöki székhely, az erdélyi reneszánsz és humanizmus központja környékén indult meg. Megyericsei János (Johann von Meseritsch, Mezerzius) (1470 k.-1517) költő, az első magyar származású feliratgyűjtő azonosította a római Colonia Ulpia Traiana10 helyeként Sarmizegetusa (korábban Gradi§te, magyarul Várhely) környékét. Megyericseitől kapott antik feliratokat ismertetett 1519-ben Bécsben kinyomtatott Stauromachia... című verses eposzában Stephan Stieröchsel (Taurinus) (1485-1519) gyulafehérvári kanonok, történetíró, s gyűjtésének adatait Descriptio Transsylvaniae című munkájában felhasználta Wolfgang Lazius (Latz) (1514-1565) osztrák humanista tudós és térképész, illetve a Habsburg birodalomban letelepedett flamand származású botanikus és régiséggyűjtő Charles de l’Écluse (Carolus Clusius) (1526-1609) is. Sok erdélyi feliratot másolt le Verancsics Antal (1504-1573) történetíró, aki házát is ókori szobrokkal, feliratos kövekkel díszítette. Autopszia alapján — elsősorban a gyulafehérvári köz- és magánépületekbe befalazott feliratos kövek tanulmányozásával — készítette el a kiváló magyar humanista történetíró, Szamosközy István (Stephanus Zamosius) (1570 k.-1612) erdélyi római feliratokat ismertető önálló munkáját.11 Az antik feliratos kövek iránti érdeklődés korabeli egyetemességét, s az adatok hatékony európai körforgását jelzi, hogy a feliratok többsége különböző utakon eljutott Jan Gruter (Gruytere) (Janus Gruterus) (1560-1627) holland humanista tudóshoz, aki közölte azokat kétkötetes nagyszabású epigráfiai munkájában.12 Az erdélyi epigráfiai kutatások — a 17. századi, a háborús viszonyokra visszavezethető visszaesés után — a 18. században indultak meg újra. Georgias Schochter (Soterius) (1673-1728) szász lelkész 1706-ban De antiquis Transilvaniae rebus című, kétkötetes kéziratos munkájában több mint száz római feliratos kő szövegét gyűjtötte össze. Kutatásaihoz jól működő nemzetközi kapcsolatrendszert alakított ki a Nagyszebenben letelepedett Köleséri Sámuel (1663-1732) orvos, aki az ókori Dacia történelmét is ismertető bányászati munkájában kiemelt figyelmet szentelt az Erdélyben található antik emlékeknek.13 Számos erdélyi epigráfiai adatot gyűjtött 8 Ritoókné 1994; Á. Ritoók-Szalay, „Nympha super ripam Danubii”. Tanulmányok a XV-XVI. századi magyarországi művelődés köréből (Budapest, 2002), 96. 9 A. Bonfini, Rerum Ungaricarum decades trés, nunc demum industria Martini Brenneri Bistriciensis Transsylvani in lucem aeditae, antehac nunquam excusae (Basileae, 1543), 5. 10 A Marcus Ulpius Trajanus római császárról (98-117) elnevezett település a dákok egykori fővárosa, Sarmizegetusa mellett épült fel. 11 Analecta lapidum vetustorum et nonnullorum in Dacia antiquitatum (Padova, 1593). 12 Inscriptiones antiquae totius orbis Romani (Heidelberg, 1603). 13 Köleséri 1717.VÖ.: Seivert 1785, 238.
