Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Judit: Komoly Ottó, Kasztner Rezső és a magyar cionisták embermentő tevékenysége 1944-ben I/107
120 MOLNÁR JUDIT amikor átvette ugyanezt a feljegyzést, fölvetette Komolynak, hogy a tárca nélküli miniszteri posztra őt látná a legalkalmasabbnak. Komoly tiltakozott: „Isten mentsen attól, hogy egy zsidót vonjanak bele a magyar belső politikába."8 4 Annak ellenére, hogy Komolyék és a Zsidó Tanács tagjai számára is úgy tűnt, a „magyar vonal"-on immáron inkább támogatásra számíthatnak, tartottak attól, hogy az ismételten felmerülő német követelésre folytatódni fog a deportálás. A veszély lehetőségére egyes zsidó vezetők közelebbi munkakapcsolatba kerültek, míg mások esetében éppen ellenkezőleg, az ellentétek kiéleződése figyelhető meg. Komoly márciusban még azt írta, hogy „Judenratba nem megyünk".8 5 Augusztus végén azonban már egyáltalán nem tiltakozott, amikor Born közölte, hogy a Zsidó Tanáccsal három emberen keresztül kívánja tartani a kapcsolatot: Stern Samun, Wilhelm Károlyon és Komoly Ottón.86 Utóbbi, ha nem is volt tagja a Tanácsnak, rendszeresen részt vett szűk körű megbeszéléseiken. A nézetkülönbségek ellenére a korábbi hónapok, sőt évek vitáival összehasonlítva, ezekben a hetekben lényegesen többször jutottak közös nevezőre. „A teljes [Zsidó] Tanács [...] a teendőket illetően elfogadják [sic!] azt a javaslatomat, hogy nem beszélünk egységes állásfoglalásról, de mindenki minden oldalon akár a legrendszertelenebbül is segítségért fordul minden kapcsolatához" - olvashatjuk az augusztus 22-i bejegyzésben.8 7 Komoly korábbi véleményével ellentétben egy beszélgetés során a következőket mondta Sternről: „okos, nyugodt, józan ember, aki az utóbbi időkben várakozáson felül állotta meg helyét".8 8 Arra a megjegyzésre, hogy „nagyon szidják zsidó körökben", ő inkább védelmébe vette Sternt: „Talán igazságtalanok ezek a támadások, de mindenesetre modora és kvalitásai nem azok, amilyenekre ezekben az időkben szükség lett volna."8 9 Szeptember elején azonban „kissé furcsának" érezte ő is, hogy „a zsidóság vezetői [Stern, Wilhelm, Pető]90 a zsidóságot fenyegető veszélyek között a saját vagyoni helyzetük megszilárdítására gondolnak".9 1 Krausz Miklóssal, a Palesztina Hivatal titkárával lényegesen feszültebb volt a kapcsolata a Vaada vezetőinek és a fiatal cionistáknak, de még a Zsidó Tanácsnak és Friedrich Bornnak is. Március 21-én Komoly még együtt tett látoga-84 Uo. 218. 85 YVA, P 31/44, Komoly Ottó naplója, 1944. március 20. 86 Stern Samu kezdettől a Zsidó Tanács elnöke volt. A nyilas hatalomátvétel után bujkálásra kényszerült ugyan, de Komoly naplójából és a Zsidó Tanács napi feljegyzéseiből is egyértelműen kiderül, hogy - a szakirodalom többségének állításával ellentétben - Stern bekapcsolódott a fontosabb tárgyalásokba. Wilhelm szintén március 20-tól volt tagja a Zsidó Tanácsnak, és Sternhez hasonlóan bujkálásra kényszerült október végétől. Komoly hivatalosan csak az október végén átalakított Zsidó Tanácsnak lett tagja. Október 25-én bizonytalanul írta: „Dilemma: elfogadjam-e tagságot." Október 31-én is fölmerült még benne, hogy „tanácstagságomról esetleg lemondok". A Zsidó Tanács átalakítására a Szálasi-rezsim alatt lásd: Karsai László: A Szálasi-rendszer „zsidópolitikája", (továbbiakban: Karsai: Szálasi „zsidópolitikája") Történelmi Szemle 2012/1. szám 121-122. 87 Schmidt: Kollaboráció vagy kooperáció? 130-131. 88 Uo. 162. 89 Uo. 163., Lásd még: Kasztner: Bericht, 3. 90 Pető Ernő március 20-tól volt a Zsidó Tanács tagja. 91 Stern Samu szeptember 5-én kérte hármójuk nevében Komolyt, hogy érdeklődjön Mester Miklósnál vagyonjogi mentességi kérelmük sorsáról. Mester másnap mosolyogva mondta erre a fölvetésre: „kicsiny emberi gyöngeség".
