Századok – 2013

KÖZLEMÉNYEK - Molnár Judit: Komoly Ottó, Kasztner Rezső és a magyar cionisták embermentő tevékenysége 1944-ben I/107

A MAGYAR CIONISTÁK EMBERMENTŐ TEVÉKENYSÉGE 1944-BEN 121 tást Born elődjénél, „Baviérnál Krausz Miklóssal hajó miatt".92 Április első felé­ben is rendszeresen tárgyaltak Kasztner és Komoly a Palesztina Hivatalban, ahol Krausz is jelen volt. Aztán a naplóban június 6-án tűnik fel ismét Krausz neve Kasztner és Szilágyi mellett. A letartóztatástól tartó Krausz a svájci kö­vetségen kért és kapott menedéket. Kasztnerék akciójával szemben hatéko­nyabbnak gondolta a svájci alkonzullal, Carl Lutzcal93 való együttműködést. Emellett biztonságosabbnak tartotta a hittestvérek mentését Románián, mint a Német Birodalmon keresztül. 1944. augusztus 11-én Freudiger Fülöpnek, a Zsidó Tanács ortodox tagjá­nak és családjának, valamint barátainak két nappal korábbi Bukarestbe szöké­se és Krausznak ebben való közreműködése váltotta ki talán az egyik legviharo­sabb vitát Krausz, Kasztner, Komoly és néhány fiatal cionista között. A jegyző­könyv94 tanúsága szerint a román kormány 260 útlevelet bocsátott rendelke­zésre bukaresti zsidó szervezetek és magánszemélyek kezdeményezésére visszate­lepülő zsidók számára. Egy Tatotescu nevű úr érkezett Budapestre tárgyalni ez ügyben Freudigerrel és Krausszal. Az előzetes megbeszélésekről június elején, amikor még 500 emberről volt szó, Krausz tájékoztatta a Palesztina Hivatal ve­zetőségét. Később azonban letagadta, hogy haladnának a tárgyalások, és csak Freudigerék elutazását megelőző napon értesültek a fiatal cionisták arról, hogy „egy csomó útlevél már most kiállításra és kihasználásra került, és hogy az or­todoxok csoportja Krausz segítségével a következő nap el tud utazni". Rafiék95 ezt közölték Komollyal és Kasztnerrel, és ezért került sor a feszült légkörű megbeszélésre augusztus 11-én. Krausz közölte a megjelentekkel, hogy nem te­kintette magánügynek az akciót, Salamon Mihállyal9 6 beszélt ez ügyben. Érzé­keltette, hogy a fiatalokat nem tartja tárgyaló partnernek, Komolyt úgymond „nem találta", Kasztner bevonását a tárgyalásba helytelennek ítélte. A megje­lentek egyértelművé tették Krausz számára, hogy a további útlevelek csak kö­zös beleegyezéssel oszthatók szét. Szembesítették azzal: hamisan vádolja őket, hogy nem vonták be a Palesztina Hivatalt az alija-csoport, azaz a Kasztner­csoport összeállításába, és az sem igaz, hogy Komolyt nem tudta elérni, hiszen ő rendszeresen meglátogatta Krauszt. Beláthatatlannak ítélték annak követ­kezményét, hogy Freudiger — aki befolyásos zsidó vezető volt és tárgyalásokat folytatott német és magyar vezetőkkel egyaránt, „gazdasági kötelezettségeket 92 YVA, P 31/44, Komoly Ottó naplója, 1944. március 21. 93 Lutz, Carl (1895-1975) svájci diplomata, 1942 januárjától dolgozott a budapesti svájci követ­ségen. A második világháború idején Svájc képviselte a szövetségesek érdekeit a velük hadiállapotban lévő országokban. Budapesten az Idegen Érdekek Képviseletét Lutz látta el. 1944 nyarán-őszén több tucat házat helyezett svájci védelem alá a Pozsonyi út-Szent István park környékén. Lutz volt az egyik kezdeményezője a védlevelek (Schutzbriefe), kollektív védőútlevelek (Schutzpasse) kiadásának is, melynek birtokosairól azt állította, hogy érvényes palesztinai beutazási vízumuk van. Bornnal, Raoul Wallenberggel és Angelo Rottával szorosan együttműködve többször tárgyalt a zsidók érdeké­ben magyar vezetőkkel. 94 American Jewish Joint Distribution Committee Archives, New York, Saly Mayer Files, SM 39/50 #38 95 Rafi Benshalom (Friedl, Richárd) (1920-1996). 96 Salamon Mihály (1897-1991) a Palesztina Hivatal vezetőségében a vallásos cionistákat (Miz­rachi) képviselte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom