Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. Források és tanulmányok Vasvári Pálról V/1159
1176 URBÁN ALADÁR Március 30-a a feszült várakozás napja. Ezen a délutánon a városi választmány ülésén Vasvári ismertette a horvátoknak (az uralkodóhoz intézett) 30 pontból álló petícióját. A választmány álláspontja az volt, meg kell magyarázni a horvátoknak, miszerint mozgalmaink jellege „nem a nemzetiség, hanem a szabadság, mely mindnyájunk közös kincse leend.”64 A biztos tudósítás a bécsi fejleményekről március 30-án az esti hajóval érkezett. Ráday Pál főlovászmester hozta a hírt, hogy a március 28-i királyi kézirat komoly módosításokat igényel a felelős minisztériumról szóló törvényen. A rossz hír pillanatok alatt elterjedt, s a városházánál fegyvert és „a német kormány” eltávolítását követelő tömeg gyűlt össze. Pulszky fáklyafény mellett felolvasta a királyi kéziratot, valamint Batthyány lemondó és a nádor közbenjárást ígérő nyilatkozatát. A felháborodott tömeget Nyáry Pál, Pulszky, Klauzál és Szemere igyekeztek lecsendesíteni. A vezetés elhatározta, hogy proklamációt készítenek a lakosság tájékoztatására és azt azonnal kinyomtatják.65 Március 31-én délelőtt 11-kor a pesti választmány ülésén Nyáry ismertette a fejleményeket, az éjjel történteket. A Március szerint Batthyány és Kossuth nevét hangos éljennel kísérték. István nádort pedig mint leendő királyt emlegették. Nyáry azonban leintette őket és kijelentette: „Nem ez az első teendő. Ha nem jő kedvező válasz, majd lejönnek a miniszterek, azok mellé álljon a nép egész tömegben.”66 Délután 5-kor a Múzeumnál tartott 10 ezer főnyi népgyűlésen Nyáry köszöntő szavai után a kiáltvány magyar szövegét Petőfi, a németet Irinyi olvasta fel. Ezt követően többen felszólaltak, de csak Vasvári beszédének szövege ismert. Szónoklatát a város által Pozsonyba küldött deputáció említésével kezdte. Emlékeztetett, hogy Bécsbe is el kellett menniük, hogy a nép kívánatait aláírassák a királlyal. Pozsonyban azzal fogadták őket, hogy nem szükséges Bécsbe menniük, mert István, a királyi helytartó teljes hatalommal van felruházva. Ok kaptak „a mézes szavakon”. Ez azonban ámítás volt, csalás. A királyi helytartó nem független, csak eszköz a bécsi kabinet kezében. „Tudják meg önök — folytatódik — hogy Metternich Bécsben van, s alattomosan ellenforradalmat akar előidézni”. Újra szövi hálóját, „amelybe nemzetünket akarja behorgonyozni”. De ez nem fog sikerülni! A zsarnok kabinet megbukott, s Metternich „ennek romjai közt vajúdik”. Ha bennünket kényszerít, „mi még egyszer megrázandjuk e bűncsarnok oszlopait (kiemelés az eredetiben), mint Sámson az izraelitáknál, s Metternich [...] örökre el lesz temetve”. Vasvári ezt követően Metternichet bagolyhoz hasonlította, amely csak addig hatalmaskodik, amíg homály van. „Európa népei felébredtek — zárul a hasonlat — a sötétség baglyainak kora lejárt.” Visszatértek odvaikba. Befejezésül Vasvári a bécsi kabinet bukását jósolta, amely vakon rohan vesztébe. „A fekete sas egyik 64 PH 1848. április 2. Közli a horvátokhoz intézett, március 31-én a bizottmány nevében kibocsátott felszólítás szövegét. Az, hogy a szöveget a MT március 31-én minden megjegyzés nélkül publikálta, valószínűsíti, hogy 30-án Vasvári benyújtotta saját fogalmazványát, s azt fogadták el. A szöveget ld. még A márciusi ifjak 1988. 331. Spira, A pestiek 61. 65 PH 1848. március 31. Kéry, Napi krónikák 222., A sajtó szerint a proklamációt még az éjjel Nyáry, Vörösmarty, Iránja, Vasvári, Bajza, Táncsics, Irányi és Csány László részvételével egy bizottmány fogalmazta meg. 66 MT 1848. március 31. PH 1848 április 1.
