Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Deák Ágnes: "…Optimismus és pessimismus közti folytonos oscillálás" Eötvös József politikai programja a Schmerling-provizórium idején V/1137
Lónyay szerint önjelölt közvetítőnek, mintha nem lenne egyértelmű, hogy leginkább Eötvös az, aki Deák köréről információkat szolgáltathat számukra.18 Lónyay is megörökíti, hogy 1864 nyarán közölte vele Eötvös, hogy ő „párszor Schmerlinggel személyesen értekezett - akkor azon véleményben volt, hogy Sfchmerling] őszintén kívánja a magyar kérdés elintézését”.19 Ez a bejegyzés is többszöri találkozásra vall, mindenképpen az ismert 1863. szeptemberi találkozót követően, de további információt sajnos nem közöl. Nem tudjuk, hogyan vélekedett Deák a Schmerlinghez való közeledésről, de feltehetőleg nem helyeseibe azt. Egy közvetett bizonyíték rendelkezésünkre áll e tekintetben: 1863 szeptemberében Eötvös — ahogy említettük — az ínség és az alföldi vasút ügyében érkezett Bécsbe, az uralkodótól azt kívánta elérni, hogy az ínség sújtotta alföldi területeken munkahely- és pénzkereseti forrás teremtése céljából az alföldi vasúttársaság számára korábban jóváhagyott 750 000 forintnyi összegből azonnal előlegezzenek 10 000 forintot, hogy a munkálatok megkezdődhessenek. Azonnal találgatások jelentek meg a bécsi sajtóban: például hírek arról, hogy az uralkodó „Budapestre” szándékozik utazni, s ezt Eötvös bécsi tartózkodásának tulajdonították, mondván, a bárónak „sűrűén volt alkalma a vezénylő államférfiakkal eszméket cserélni”. A Pesti Naplóban a bécsi tudósító, azaz Fáik Miksa tollából cáfolat jelent meg szeptember 10-én: Eötvös Bécsben csak „régi barátait” látogatta meg, a „vezénylő államférfiak” közül pedig csak Ignaz Plener pénzügyminiszterrel és Forgáchcsal találkozott a vasút ügyében. Azt ugyan a közlemény sem tagadta, hogy a Forgáchnál tett látogatás alkalmával „általános kérdések”-et is érintettek, de hangsúlyozta, nincs hír arról, hogy Eötvös nyilatkozatai milyen hatást gyakoroltak a kancellárra. Cáfolta egyúttal, hogy Eötvös találkozott volna Schmerlinggel, aki akkor épp nem is tartózkodott Bécsben, s határozottan kijelentette: „...ezen két államférfi közt eddig a magyar ügy körül sem közvetlen, sem közvetett közlekedésnek nem volt helye. Kívánjuk azonban, hogy a »Presse« tudósítása ne legyen tettlegesen alaptalan, hanem csak - elhamarkodott!”20 Egy héttel később már a 18-án lezajlott uralkodói audienciáról számoltak be a lapok, s hogy „a fogadtatás O Felsége részéről igen kegyes volt; - az Ínségről részletesen tudakozódván, O Felsége szívélyes részvétét méltóztatott kifejezni”, s azonnali intézkedést ígért az előlegezés érdekében. A Pesti Hírnök azt is tudni vélte, hogy Ferenc Józef ez alkalommal a „hazai közügyek”-et is szóba hozta, s „ezen ügyek iránt szintén nagy rokonszenvvel méltóztatott legmagasb nézeteit nyilvánítani”.21 (kiem. az eredetiben) Minderről a Pesti Napló is beszámolt, azonban az időközben lezajlott találkozásról Eötvös és Schmerling között mélyen hallgatott. A bécsi utat követő napokban tartotta a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete nagygyűlését, melynek elnöki pozícióját Eötvös töltötte be, s a banketten Eötvös már EÖTVÖS JÓZSEF POLITIKAI PROGRAMJA ... 1141 18 Lónyay Menyhért naplója, Buda, 1864. dec. 16. 19 Lónyay Menyhért naplója, Tuzsér, 1863. [!] szept. 8. 20 „*«*”: Bécs, sept. 8. (vezércikk). Pesti Napló, 14. évf. 205^070. az. 1863. szept. 10.; Eötvös útjának céljáról 1. még: Különfélék c. rovat. Uo. 212^077. sz. 1863. szept. 18. 21 Különfélék c. rovat. Pesti Napló, 14. évf. 213-4078. sz. 1863. szept. 19.; Sürgöny, 3. évf. 214. sz. 1863. szept. 20.
