Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Deák Ágnes: "…Optimismus és pessimismus közti folytonos oscillálás" Eötvös József politikai programja a Schmerling-provizórium idején V/1137
1142 DEÁK AGNES meleg hangú pohárköszöntőt mondott az uralkodóra, „ki az ország szükölködőinek segélykezet nyújtott; éljen Ferenz József!”22 Nyilván nem véletlen, hogy — legalábbis a közbeszédben — ekkor bukkant fel először a hír, hogy Eötvös saját újságot készül indítani. Az „egyik bécsi lap” pesti levelezője (talán maga Eötvös?) röppentette fel a hírt, hogy január elejétől Hunfalvy János szerkesztésében indul a lap, s eleinte inkább nemzetgazdászati érdekeket fog szolgálni, később azonban majd „határozott politikai jellemet öltend”, s a „transactio ügyében egy vagy több lándzsát törend.” A hírről beszámoló félhivatalos lap, a Sürgöny ehhez azonnal hozzátette, hogy a tudósítás „hitelességéről azonban nekünk eddigelé tudomásunk nincsen”.23 A rendelkezésre álló források igen szűkszavúan tudósítanak arról, hogy ezekben az években Eötvös milyen konkrét feltételekkel tekintette kivitelezhetőnek az államjogi kompromisszumot. Hogy hogyan nem, arról sokkal többet tudunk: nem az uralkodóval, hanem a birodalmi tanács liberális táborával megegyezve kívánta a közjogi rendezést kimunkálni;24 a birodalom egységét és nagyhatalmi állását sokkal inkább hangsúlyozta, mint Deák;25 a birodalmi közös ügyek körét szélesebbre húzta, mint Deák 1865 májusában a Bécsben megjelenő, de a magyar konzervatívok által finanszírozott Debatte című lapban nyilvánosságra hozott programjában;26 a közös ügyek tárgyalására birodalmi parlament létezését sem utasította el.27 Ismét csak Voinovich Géza értékelt — még nem ismerve Eötvös naplójegyzeteit — a legsarkosabban, szerinte ugyanis „Eötvös ellenben minden compromissumot elfogadott volna, mely hamar kínálkozik és reménynyel kecsegtet...”28 Eötvös naplójegyzeteinek nyilvánosságra kerülése azután alapvető pontokon cáfolta Voinovich álláspontját. Lónyay naplója szintén ad újabb támpontokat e tekintetben is. Feljegyezte ugyanis, hogy 1864 nyarán Eötvös a következő programot fejtegette: „E[ötvös] előttem fel is olvasta azon pontozatokat, melyek mellett hiszi a kiegyenlí22 Napi újdonságok c. rovat. Sürgöny, 3. évf. 217. sz. 1863. szept. 24. 23 Napi újdonságok c. rovat. Sürgöny, 3. évf. 265. sz. 1863. nov. 19.; mivel a lap indításának történetét a történeti irodalom már részletesen feltárta, erre nem térünk ki. Vö. Antall József: Eötvös József és a Politikai Hetilap engedélyezése. Magyar Könyvszemle, 79. évf. (1963) 100-107. ; uő.: Modell és valóság. Eötvös József a kiegyezési politika sodrában. In: Ábránd és valóság. Tanulmányok Eötvös Józsefről. Bp., 1973. 213-244. Az engedélyeztetés forrásait lásd: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár D 191 Magyar királyi helytartótanács elnöki iratok 1624.IVB.1864. „Trefort Ágost lapengedélyérti kérelme” 24 Vö. Eötvös levele Fáikhoz, Svábhegy, 1865. jún. 17.: „.. .éppen nem osztom D. nézetét, ki mindent csak az alkotmányos Ausztria népeitől remélek csak ennek képviselőivel kezet fogva akarok elérni”. In: Eötvös: Levelek 408. Idézi például: Ferenczi: Báró Eötvös József 246.; Sőtér: Eötvös József 307. 25 Vö. „Eötvös politikai felfogásában mindig megmaradt oly árnyalat, mely szerint ő az összbirodalom elvét, melynek hazánk válhatatlan alkatrésze, minden más érdek fölé helyezte.” Ferenczi: Báró Eötvös József 249. 26 Vö. „Eötvös közössé akart tenni majd mindent. A liberális párt jobb szárnyán 1865. előtt valójában közös ügynek tartották nemcsak a kül- és hadügyet, de a pénzügyet, kereskedelmet, közlekedést, stb. is.” Beksics Gusztáv: Kemény Zsigmond a forradalom s a kiegyezés. 2. jav. és bővített kiadás. Bp., 1883. 312-313. 27 Vö. „Csak a központi parlamentet utasították vissza, kivéve Eötvöst, s még néhány mást, kik Deákot és Keményt tervezgetéseikkel túl akarták szárnyalni.” Beksics: Kemény Zsigmond 312-313. 28 Voinovich: B. Eötvös József 81-82.
