Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
1112 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF ügyekben jórészt megegyezett a municipalistákéval, a részletekbe pedig nem bocsátkozott. Január 8-án a vámügyi kérdésről értekezett, az ellenzék által elfogadott védvámrendszeri elvhez igazodva.96 Ezt az 1846 nyarán a centralisták és municipalisták vitája nyomán kialakult kompromisszumos megoldás indokolhatta. A városi ügyben azonban továbbra is centralista alapokon foglalt állást. Ismertette a szerinte hibás municipalista tervezetet, amire válaszul a „conservativ párt a’ községi mozgalmak’ élére kormányhivatalnokot, királyi főfelügyelőt indítványozott”.97 (A konzervatívok tehát ugyanazt az eljárást akarták alkalmazni a városok esetében is, amelyet a kormány sikerrel használt a megyék maga mellé állításához az adminisztrátori rendszer formájában.) Csengery szerint azonban a konzervatívok a község politikai életének központosítására törekedve szándékosan megfeledkeztek arról, hogy mint Csengery írta: ,,a’ mi törvényhatóságaink nem csupán administrativ institutiok, ’s hogy míg ugyanazon formák közt mozog nálunk a’ political élet és közigazgatás, emennek központosítása azon alkotmányos garantiákat is megtámadja, mellyeket amabban, t. i. a’ hatóság’ political életében bírunk”. Az alkotmányos garanciák megtámadásának említésével Csengery az abszolutizmus veszélyére hívta fel a figyelmet, vagyis a reformellenzék zöme által gyakrabban alkalmazott alkotmányos nemzet abszolutizmusellenes érvelését követte. A municipalisták javaslatát tételesen nem cáfolta, csupán a különböző javaslatok ismertetése után annyit jegyzett meg, hogy ,,[a]z eszmék’ illyetén zavarában” a legcélszerűbb rendezési mód, ha a „polgári elem’ országgyűlési szavazatának ügyét” az adminisztratív rendezéstől elválasztva, választási törvénnyel oldják meg.98 A szerkesztő érvei közül tehát az 1847-es Régi dalhoz hasonlóan most is kikerültek a municipalistákkal vitázó részek. A Csengery és Szalay által 1847 elején kifejtett eszmék nagy része tehát — sokszor már a fogalmak és kifejezések szintjén is — megegyezett a reformellenzék zöme által elfogadott elvekkel. Több, ekkor kifejtett programpont — például a parlamentnek felelős kormány eszméje és a városi ügyben kifejtett rendezési elv — viszont visszatérést jelentett az 1845. novemberi kompromisszum előtti centralista elvekhez. Ezúttal azonban Csengery ezekben az ügyekben kerülte az ellenzék megyerendszert védelmező szárnyát sértő érvek használatát. Ő és Szót kérek! című írásában Szalay is kölcsönzött a municipalisták érvkészletéből, miközben mindkettőjük cikkeiben felbukkantak az alkotmányos nemzet beszédmódjának elemei. Az abszolutizmust a centralisták és a municipalisták is elutasították, de az ellene folytatott harc leginkább a reformellenzék zöme tevékenységének volt központi eleme. A centralisták az állam működésképtelenné válásától jobban tartottak, mint az abszolutizmustól, így korábbi írásaikban jóval ritkábban került szóba az abszolutizmus. 1847 elejétől azonban ők is rendszeresen hivatkoztak erre tevékenységük igazolásaként. Mindez azt valószínűsíti, hogy a centralisták korábbi elveikhez való visszatérésük után 96 [Csengery Antal]: Egy kis számvetés. II. PH. 1847. január 8. 809. sz. 17. 97 [Csengery Antal]: Egy kis számvetés. I. PH. 1847. január 7. 808. sz. 13. A városi főfelügyelőkről hosszabban ír: Dénes I. Z.: Közüggyé emelt kiváltságőrzés i. m. 83. 98 [Csengery Antal]: Egy kis számvetés. I. PH. 1847. január 7. 808. sz. 13.
