Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
tizmusban rejlő veszélyeket,82 és ennyiben az alkotmányos nemzet politikai nyelvének abszolutizmusellenes érveléséhez igazodott. Kifogásolta ugyanis, hogy az ellenzék akkor sem alakíthat kormányt, ha többségbe kerül, míg az éppen regnáló kormány ez esetben nem mond le.83 Magyarországon tehát ,,a’ képviseleti rendszer el van ferdítve”. Ennek kapcsán azt is kifejtette, hogy „az országgyűlési képviselet egymaga még nem elégséges a’ nemzet’ érdekeinek biztosítására”. Ehhez „alkotmányos központosítás”-ra „életrevaló községi rendszer’ alapján”, valamint esküdtszékre és sajtószabadságra is szükség van. A centralista program főbb elemei, tehát már Szalay első, és a Pesti Hírlap második 1847-es vezércikkében felbukkantak. Ezúttal azonban olyan szövegösszefüggésben, mely alkalmas lehetett a municipalisták meggyőzésére is. Az esküdtszékek és a sajtószabadság elvét a reformellenzék zöme is elfogadta,84 ami így újabb kapcsolódási pontokat jelentett az ellenzék két szárnya között. Ráadásul Szalay a törvényhatóságok által nyújtott alkotmányos garanciákat is elismerve ezek akkori állapotának ideiglenes fenntartása mellett érvelt. Szóhasználatában itt — például a megyerendszerben ,,a’ nemzet’ életerejének egy része rejlik” — minden addiginál jobban igazodott a municipalistákéhoz. Sőt, a centralistáktól korábban szokatlan módon a kormánnyal szemben is védelmébe vette a megyerendszert, mikor kifejtette, hogy a kormány „nem hirdethetné magát alkotmányosabbnak eldődeinél, ha ollyatén intézkedésekhez nyúlna egy úttal, mellyek a’ törvényhatósági institutiót, mint közjogi garantiát gyengíthetnék, sőt lépésről lépésre tönkre tehetnék, mielőtt a’ valóságos képviseleti rendszerhez ’s a’ parliamenti kormányhoz vezető lépések ’s előkészületek tétettek volna meg”. Gondolatmenetét még azzal is kiegészítette, hogy ami „életrevaló” a törvényhatóságokban van, az át fog menni az új alkotmányos garanciákat nyújtó intézményekbe. Ezáltal egyrészt jogfolytonosságot teremtett a fennálló és behozandó intézmények között, másrészt pedig a megyerendszer védelmezőit próbálta megnyugtatni azzal, hogy az új intézmények eleget fognak tenni a régiek legfontosabb és leghasznosabb feladatainak is. Mindeközben egy újabb összekötő kapocs, a centralisták és a municipalisták által is elfogadott népképviselet elve is felbukkant a szövegben. Ráadásul ez nem a centralista alkotású népelműség kifejezésben öltött testet,85 hanem a municipalista eredetű népképviselet szóban. Szalay tehát olyan formában kezdte újra a centralista 82 A politikai váltógazdaság municipalisták általi elfogadottságára nézve lásd Dénes I. Z.: Szabadság - közösség i. m. 64. 83 Vö. például: Kossuth programmjavaslata az ellenzék számára a márc. 15,-i ellenzéki konferenciára, kiegészítve Szemere, Klauzál, Eötvös, Stettner javaslataival. In: KLÓM. XI. 116-119.; Deregnyei [Kossuth Lajos]: A magyar politikai pártok értelmezése. In: Ellenőr. Political zsebkönyv. i. m. 224—290. Az Ellenőrbe írt Kossuth-művek megjelenési körülményeit részletesen elemzi Hermann Róbert: Az „Ellenőr” - Egy ellenzéki zsebkönyv születése, i. m. 512-515. 84 Az esküdtszékekre lásd: Antalffy György: Szalay László i. m. 52-68. A sajtószabadság elvére lásd például: Szabó Miklós: A magyar nemesi liberalizmus. 1825-1910. In: Szabadság és nemzet. Szerk. Dénes Iván Zoltán. Bp. 1993. 150-181. Különösen 162. 85 A kifejezés Csengery Antal egyik 1845-ös cikksorozatában bukkant fel először: Csengery Antal: Városi ügy. I—III. PH. 1845. január 5. 419. sz. 9.; PH. 1845. január 26. 425. sz. 55.; PH. 1845. február 13. 430. sz. 96-97.; ua. In: Uő: Összegyűjtött munkái. IV Publicistái dolgozatok és beszédek. Bp. 1884. 3-23. A CENTRALISTÁK KÉSZÜLŐDÉSE AZ 1847-ES ORSZÁGGYŰLÉSRE 1109
