Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Schicksalsjahre Österreichs. Die Erinnerungen und Tagebücher Josef Redlichs 1869-1936 (Ism.: Somogyi Éva) IV/1068
dalmi identitása, és persze arról, hogyan látja-láttatja mindezt visszatekintve az amerikai jogászprofesszor, akkor, amikor az ő egykor volt világa véglegesen összeomlott. Társadalomtörténeti megközelítés és rajongó családszeretet hatja át írását. A zsidó szokásokat a holicsi rabbi nagyapa házában tanulta. A történeti tradíció érdekelte, érzelmi szálak azonban nem kötötték az ortodox vallásossághoz. Gödingben is tanulták a Tórát meg az Otestamentumot, de az nem annyira vallásosságot jelentett, inkább általános erkölcsi parancsokat. Ugyanezt tanultam volna — írja félszázad múltán —, ha anyám történetesen protestáns hitben nevel. Gyermekkori élménye a vallási és nyelvi sokszínűség (anyja és dajkái is délmorva-szlovák nyelvjárásban beszélnek, ez az első anyanyelve), és a társadalom rendkívül éles megosztottsága. Bécsben két világgal találkozik. A taborstrassei gimnáziumban az osztály fele alsó középosztálybeli zsidó fiú; éleseszű, vele rokon szellemi érdeklődésű iskolai pajtása egy praterstrassei kicsi udvari lakásba invitálja, olyanba, amilyenben korábban sohasem fordult meg. Az Akadémiai Gimnáziumban a Ringstrasse burzsoá környezetéből jött diáktársai környezetében találkozik először a bécsi nagypolgári életformával, amelynek szellemi és anyagi gazdagsága egyszerre vonzza és taszítja. Nagyon erősen élt bennem a szülői ház puritanizmusa — írja (52.) —, komoly felfogása az életről, kötelességről és ez szemben állt azzal a bécsi zsidó életformával, amit én hamarosan, mint léhát és felületeset, mélyen elítéltem (- keresi a később kikeresztelkedett német haladópárti politikus zsidó öngyűlöletének gyökereit). A gimnazista fiú császári érzelmű, és osztrák patrióta, ami akkor azt jelentette, hogy nem hagyta bántani a morvákat és a szlovákokat, s hogy ellenszenvet érzett az osztrák-németek nemzeti radikalizmusa, Schönerer, meg hívei brutális antiszemita hangoskodása iránt, ami bizonyos fokig az iskolába is behatolt. Egyetemi éveiről csak néhány tényszerű közlést olvashatunk, s aztán sajnos megszakad a visszaemlékezés. A kiadvány terjedelmileg legnagyobb része a napló, amit politikai aktivitása éveiben rendszeresen vezetett. Egyébként esetlegesek a bejegyzései. Tudós és politikus tűnik elő, rendkívül széleskörű személyes kapcsolattal; amit politikusokkal, vezető hivatalnokokkal szellemi emberekkel tartott fenn. Fellner figyelmeztet rá: ebben rejlik a kiadvány jelentősége, érdekessége és veszélye is; sokan úgy és azért mondtak el neki valamit, mert tudták, hogy másnap kinek fogja továbbadni. Fellner fenntartásainak jogosságát korántsem vitatnám, de nem hiszem, hogy a tárgyszerű politikai információkban állna a mű értéke.. Azt gondolom, hogy ma a naplót is azzal a fajta érdeklődéssel olvashatjuk, amivel az emlékiratot. Relevanciáját nem pusztán a politikai eseményekről szóló közlések adják, párt és parlamenti vitákról szóló beszámolók, annak dokumentálása, hogy Redlich milyen kapcsolatban állt Aehrenthal külügyminiszterrel és rajta keresztül a Ballhausplatz vezető hivatalnokaival, hogyan alakultak nézetei; mint a Fortschrittspartei képviselője, hogyan foglalt állást konkrét politikai kérdésekben a parlamentben, vagy a delegációban; mint tudós és politikus hogyan törekedett az osztrák nemzettudat építésére; s még csak abban sem, hogyan lesz az európai és angolszász műveltségű, jog-és történettudós, a kiegyezés korszaka magyar liberalizmusát, Deákot, Eötvöst méltató, zsidó gyökerű nagypolgár a 20. század első éveiben Lueger tisztelője. Ezt írja a keresztényszocialista polgármester halála napján: „Vele a 19. századi osztrák politika legnépszerűbb alakja szállt sírba.... Mindig tisztelettel fogok rá gondolni és örülök, hogy tevékeny életének utolsó három esztendejében sokkal közelebb kerültem hozzá, mint bármikor is gondoltam volna ... Lueger lehetővé tette, hogy egy egészséges osztrák államtudat (Staatsgefühl) alakuljon ki. És ebben a vonatkozásban sok éve hálás tanítványának érzem magam. ...Hogy milyen kicsinyes, ostoba és mélységesen kultúraellenes volt a piszkos zsidó újságíróknak, spekulánsoknak és képmutató liberális politikusoknak az a koalíciója, amely Lueger előtt uralta Bécset, azt majd a jövő történészei fogják kimutatni. (300.1.) A konkrét ismereteken túl, a napló annak forrása lehet, hogyan csinálták a politikát, a kor szereplői egymással milyen kapcsolatban álltak Fantasztikusan plasztikus képet kaphatunk a századfordulós Bécs értelmiségi-művész világáról, és műalkotások recepciójáról; mit jelent Redlich számára Buddenbroock ház, (Redlich fia Hans is majdan muzsikus és zenetudós lesz.), vagy Adalbert Stifter Nyárutó c. regénye, Mahler 7. szimfóniája. És mit jelent a politikus, tudós polgári öntudata? - Már professzor és Reichsratképviselő, amikor szülővárosa, Göding díszpolgárává választja. Az esemény maradéktalan büszkeséggel tölti el. Áthatja annak jelentősége, hogy a család négy generációja gazdagította a morva várost.(274.) Talán ez a fajta polgári öntudat érezhető az uralkodói audienciáról szóló beszámolói-TÖRTÉNETI IRODALOM 1071
