Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Seewann, Gerhard: Geschichte der Deutschen in Ungarn (Ism.: Eiler Ferenc) IV/1072

ban; nem a császári bürokratáknál megszokott áhitat jellemzi. A frissen kinevezett egyetemi tanár — legalábbis a napló szerint — érzékelteti: tevékenységéért járt neki a formálisan az uralkodótól eredő professzori rang, nemzetközi hírű tudományos tevékenységéért, s azért is, mert sokat tett az osztrák politikai kultúra fejlesztéséért. (A két audienciáról 1906-ban és 1909-ben 187., ill. 260.)

A naplóból megismerhetjük a politikus és tudós életének keretét, egy olyan embernek, aki sohasem kényszerült arra, hogy hivatali, vagy professzori fizetéséből, művei honoráriumából tengesse mindennapjait. Testvérbátyja hozzáértéssel gyarapította az öröklött családi vagyont, amiből őt is jelentős rész illette meg. Nyomon követhetjük, mint költözik mind előkelőbb lakásba, majd építi fel Döblingben 1906-ban azt a házat, amely napjainkig megőrizte történeti jelentőségét.CA villa 1970-1987 között Bruno Kreisky osztrák kancellár otthona volt.)

Csak dicsérhetjük Fritz Fellner professzor és Doris A. Corradini vállalkozását, hogy közzétették Redlich hagyatékát, (vagy annak számottevő részét). Az azóta elhunyt Fellner professor 2011-ben még maga mutatta be a monumentális kiadványt, amellyel történészeknek, irodalomtudósoknak és a „művelt nagyközönségnek” nyújtottak érdekes és roppant tanulságos olvasmányt, mindazoknak, akiket érdekelnek a Monarchia és benne a Habsburg székváros történetének utolsó évtizedei. A szakember csak tisztelettel böngészheti a könyv körültekintően szerkesztett mellékleteit, Redlich műveinek bibliográfiáját, a majd kétszáz oldalas névmutatót a szereplők rövid életrajzával, valamint a kiadott szöveg szakszerű körültekintő és pontos jegyzetanyagát.

Somogyi Éva

1072 TÖRTÉNETI IRODALOM

Gerhard Seewann

GESCHICHTE DER DEUTSCHEN IN UNGARN

Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860; Band 2: 1860 bis 2006.

Studien zur Ostmitteleuropaforschung 24/1—II.

Verlag Herder-Institut, Marburg, 2012. 540 és 654 o.

Gerhard Seewann több célt tűzött ki maga elé a magyarországi németek történetének feldolgozása kapcsán. Olyan korszakokon átívelő szintézist kívánt letenni az asztalra, amely az etnicitás- és identitáskutatás legújabb eredményeit felhasználva egyaránt szól a témával foglalkozó kutatóknak és a magyarországi német kisebbségnek, amelynek a megközelítési módja és részletessége lehetővé teszi, hogy a magyarországi németek története más európai kisebbségek sorsával végre ténylegesen is összehasonlíthatóvá váljék, végül pedig a társadalmi hasznosulás közvetlen eredményeként a felhalmozott és több helyütt újragondolt ismeretek révén megteremti annak előfeltételét, hogy a jövőben valóban korszerű tankönyvek készülhessenek a magyarországi németek történetéről. Ehhez a hagyományos, nemzetközpontú történetírás helyett igyekezett egy transznacionális, összeurópai — esetenként regionális — történelmi folyamatokra nyitott megközelítést alkalmazni. Ezt a törekvést többnyire sikerült is megvalósítania. Mindvégig nagy hangsúlyt helyezett arra is, hogy a releváns magyarországi politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok megrajzolásával felvázolja (többnyire a fejezetek elején) azokat a kereteket, amelyeken belül értelmezhető a Magyarország területén élő németek története. A vizsgálat területi lehatárolása szempontjából 1918 cezúrát jelent, mivel az elemzés attól kezdve — érthető módon — már csak a trianoni Magyarország németségére korlátozódik. A szerző döntése, amellyel az első kötetet az 1860- as dátummal zárta, a másodikat pedig ekkortól, pontosabban a neoabszolutizmus végétől, a kiegyezéshez vezető osztrák-magyar tárgyalásoktól indította, vállalható és képviselhető. (A valódi határvonal, ha már mindenképpen konkrét évszámot választunk persze 1867, az előzmények bekapcsolása miatt azonban 1860 mégis racionális döntés.)

Mivel a kétkötetes monográfia az eddig felhalmozott tudományos eredmények szintézisének készült, a rendelkezésre álló tudás mennyisége, a kutatások pillanatnyi állása szükségképpen befolyásolta a feldolgozás mélységét, de esetenként a témák módszertani megközelítését is. Főleg ennek az adottságnak köszönhető, hogy a munkán belül néhol aránytalanságok fedezhetők fel a résztémák tárgyalásának mélysége között. Vannak ugyanis olyan kérdések, amelyek már többé-kevésbé feltártnak tekinthetők, de szép számmal akadnak olyanok is, amelyek lényegében a mai napig fehér foltnak számítanak. Ezzel a ténnyel természetesen maga a szerző is tisztában volt, s a mozgástér behatárolt voltára a bevezetőben fel is hívta olvasói figyelmét.