Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Schicksalsjahre Österreichs. Die Erinnerungen und Tagebücher Josef Redlichs 1869-1936 (Ism.: Somogyi Éva) IV/1068
1070 TÖRTÉNETI IRODALOM sét. 1918 és 1920 között megszületik az alapmű, (Das österreichische Staats- und Reichsproblem) kézirata, vagy legalábbis annak egy része, mert mint ismeretes a vállalkozás végül is torzóban maradt, - talán azért is, mert a Redlich számára minden bizonnyal legfontosabbat, politikai aktualitását elveszítette. A Monarchia felbomlásával a körülötte lévő világ teljesen átalakul. Nemcsak az aktív politikából szorul ki — néhány ad hoc politikai megbízatástól eltekintve —, hanem eltűnik az a társadalmi közeg is, amelyben otthonos volt. Kívülálló lesz, politikailag és társadalmilag egyaránt. Nagyrészt Amerikában él, nyaranta hazalátogat; ezt tudományos tevékenysége is megkívánja, ugyanis egy new-yorki kiadó felkérésére Ferenc József életrajzot ír. 1933 a végső kétségbeesésbe taszítja. Redlich történész volt, amellett író ember; ismerte a személyes hagyatékok forrásértékét. A kor szokásainak megfelelően és rendkívül élénk társadalmi kapcsolatai következtében sokirányú levelezést folytatott. Amellett újra és újra hozzáfogott a naplóíráshoz; jellegzetesen és legkövetkezetesebben politikai aktivitása idején 1908 és 1919 között készített napi feljegyzéseket. Az 1930-as évek elején titkárnőjével kivonatot készíttetett naplói 1908-1919 közötti részéből. Ez a kivonat a politikailag releváns feljegyzéseket tartalmazta. A gépírásos kézirat 1932-ben készült el, s azt nyalván publikálásra szánta. Hogy mi történjék a terjedelmes írásos hagyaték többi részével, az eredeti, szerkesztetlen naplókkal, a levelezéssel és egyéb kéziratokkal, végrendeletében a családra bízta. Az özvegy — Gertrude Redlich — tervezte a gépírásos napló kiadását, de — amint Fritz Fellnernek (1922-2012) a kötethez írt bevezetőjéből megtudhatjuk —, Gertrude Redlich „a háború kitörése után leányaival az USA-ba települt”, s a „tekintélyes kiadónak” már átadott kéziratnak „az 1938 és 1946 közötti zűrzavarban” nyoma veszett. Gertrude Redlich azonban magával menekítette a gépiratos szöveg egy példányát, s az emigrációból hazatérve megpróbálta közreadni. 1950-ben a Kommssion für Neuere Geschichte Österreichs elhatározza kiadását és az akkor fiatal kutatót, Fellnert bízza meg a szöveg gondozásával, tehát azzal, hogy a gépírásos kéziratot a végül is előkerült hagyaték eredeti naplójegyzeteivel összevetve és a szokásos apparátussal ellátva közzétegye. Fellnerben már akkor felmerült, hogy a Redlich által szerkesztett naplókivonatot a megmaradt kézirat alapján — főként a szerző társadalmi kapcsolatai vonatkozásában — kiegészítse, de minthogy még sokan éltek a napló szereplői közül, s ezért azt a bizottság és az özvegy is elutasította. Amíg Fellner az ötvenes évek elején a kiadáson dolgozott, az özvegy betekintést engedett a hagyatékba: Redlich visszaemlékezéseibe, amit a 20-as évek végén kezdett el írni, kiteijedt levelezésébe, amit hazai barátaival, kollégáival, hölgyekkel, angol és amerikai szakmai-politikai partnereivel folytatott, és más irataiba. Ennek alapján teljesen nyilvánvaló lett, hogy a gépírásos napló csak egy töredéke a Redlich hagyatéknak, amely a 20. század első harmada osztrák történelmének fontos forrása. Gertrude Redlich maga is tisztában volt az anyag jelentőségével, ám jellegzetes módon sohasem beszélt arról, hogy azt ki és hogyan őrizte meg a háború éveiben. így azután Fellner számára is bizonyos meglepetésként hatott, hogy az özvegy végül is őreá, — aki 1953-ban „Schicksalsjahre Österreichs 1908-1919” címmel publikálta a politikai naplót — testálta az egész anyagot. Amit aztán Fellner rendezett és 2011-ben átadott az Österreichische Nationalbibliothek-nek, ahol most egy önálló Redlich Nachlass található (ebben többek között 1000 Redlichhez címzett levél; 300 Hermann Bahrtól és mintegy 60 Hugo von Hofmannstahltól). Az 1953-ban megjelent kötet régen elfogyott és nyilvánvaló volt, hogy az új kiadásnak csak úgy van értelme, ha az a napló egészét tartalmazza, tehát a privát, esetleg intim bejegyzéseket is és az esetleges hiányokat a hagyaték más forrásaival, főként levelezésekkel egészítik ki. Erre a rendkívül idő és munkaigényes feladatra félszázad után Fellner nyilván csak egy fiatalabb munkatársa, Doris A. Corradini közreműködésével vállalkozhatott. A Böhlau Verlag által 2011-ben közzétett új kiadás tartalmazza Redlich 1928-ban kezdett visszaemlékezéseit, aminek „Aus dem Alten Östrreich. Erinnerungen und Einsichten” címet adta; azután a tulajdonképpeni naplót, mégpedig teljes terjedelmében, (nem az 1930-32-ben legépelt, szerkesztett, megszűrt, lényegében csak politikatörténeti változatot), kiegészítve főként az 1908 előtti és az 1919 utáni évekre vonatkozóan Redlich fiatalkori barátnéjához Flora Singerhez (Darkowné) aszonyhoz írt leveleivel. A kiadvány III. kötete életrajzi adatokat és regisztereket tartalmaz. A könyv talán legérdekesebb része a gyermekkori emlékeket felidéző Erinnerungen. Lenyűgöző olvasmány arról, hogyan formálódik a Morvaországban, Gödingben az 1870-es-1880-as években egy jómódú zsidó polgárcsaládban felnövő fiatalember világfelfogása, vallási-nemzeti-társa-
