Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
980 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Utóbb Rákóczi fejedelem és tanácsadói végzetes tévedésének bizonyult, hogy alábecsülték IV Mehmed Giráj kitartását lengyel szövetségesei mellett, vagy a krími uralkodónak sikerült megtévesztenie az erdélyi döntéshozókat. Az erdélyiek nagyon optimistán úgy vélték: majd a nagy katonai sikerek után, a Porta támogatásával és a lengyel „subsidium” átvállalása fejében a kán is könnyen megnyerhető lesz a fejedelem ügyének. 1657 tavaszán azonban az erdélyi követ végül nem juthatott el a kozákoktól a kánhoz, holott már a követ kései indulása is nem kis aggodalomra adott okot Isztambulban: „az tatárhoz való követek mentenek, jó, de régen ezelőtt kellett volna, mert még az télben megírtuk vala, az mit ő nsga egy újjal tapaszthat idejében post festum ne kellessék tenyérrel tapogatni.” Természetesen Rákóczi György és tanácsadói abban is bizakodhattak, hogy ha nem sikerül tető alá hozni a megállapodást, egyrészt mire a tatárok akcióképesek lehetnek, már úgy is dűlőre viszik a dolgot a lengyelekkel, másrészt a szövetséges kozákok majd képesek lesznek távol tartani a tatárokat a lengyel hadszíntértől, ha azok mégis ellenük fordulnának. (Orosz források szerint a kozákoknak sikerült is bekeríteniük a Dnyeper torkolatánál a krími előhadat.)119 propositioját az svécus követnek, igen megbudultak csak az ne jöjjön ki belőle, hogy nagy summa pénzt adván, ezeket mostani szükségekhez képest, minden dolgunk falban romolván, jobban is ellenünk ne indítsák [...] de ha az muszkával megleszen az békesség, semmitől nem kell tartani.” Tisza István és Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1657. jún. 6. EÉH II. 364-365. 119 A téma 19. századi ismert kutatója, Szilágyi Sándor ugyan nem említi munkáiban, de Georg Krauss szerint 1656 végén azzal az üzenettel érkeztek krími követek a fejedelemhez, hogy TV. Mehmed Giráj „sok sikert kíván az útjához és jóindulatáról biztosítja; ha pedig ebből az alkalomból 30000 dukátot küld a kánnak rendkívüli szükségei [fedezésére], a kán az ő oldalára fog állni, és nemcsak a trón megszerzésében fogja segíteni, hanem jó szomszédja is lesz”. Krauss, GErdélyi krónika i. m. 240.; a királyi kamarás, Semsey György 1657. januári jelentéséből hasonló kép bontakozik ki, csak ott a pénz mellett még ajándékba adott ruházatról is szó esik: MNL OL, A 98, Transylvanica 12. doboz. 16. fasc. (1650-1658) Nr. 58.; a fejedelem 1657 tavaszán hajlandó is lett volna 20-30000 tallért rászánni a kán és a többi főméltóság megnyerésére, de úgy vélte „ha az dologhoz kedvek vagyon, ez summaadás nélkül is magok hasznokért azon cselekszik. Ha pedig nincsen, három s négy annyi summáért is nem cselekszik”. Sebesi Ferenc instrukciója, 1657. április 18. MHHD 23. 515.; jellemző módon az erdélyi vezérek még 1657 júliusában a trembowlai katlanban is hittek abban, hogy ha 20000 tallérral és 1000 arannyal lefizetik a krími vezéreket, szabad utat kapnak hazafelé: Kemény János : Ruina exercitus Transsylvanici. In: Kemény János és Bethlen Miklós művei. Szerk. V Windisch Éva. Bp. 1980. 317.; természetesen a kán más irányokban is tájékozódott a lehetőségekről: 1655 februárjában és 1656 júliusában is járt tatár követség Bécsben: Ivanics Mária Krími tatár követjárások a bécsi udvarban 1598-1682 (Vázlat a krími tatár diplomácia 16-17. századi történetéről). Aetas 14. (1999: 4. sz.) 41-50.; ill. 1654-1655-ben - majd 1658-59- ben is - Dániában: Josef Matuz: Krimtatarische Urkunden im Reichsarchiv zu Kopenhagen, mit historisch-diplomatischen und sprachlichen Untersuchungen. (Islamkundliche Untersuchungen 37). Freiburg 1976. 24-34.; valamint Brandenburgban: Hans Soring: Tatarische Gesandschaften an Kurfürst Friedrich Wilhelm während des ersten Nordischen Krieges. Forschungen zur Brandenburgischen und Preußischen Geschichte 46. (1934) 374-380.; Panajótisz Nikúsziosz révén az Isztambulba küldött krími levelekhez is hozzáfértek: Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. szept. 27. MHHD 23. 476.; a tennivalókról: Tisza István és Harsányi Jakab jelentése, EÉKH II. 364-365.; a tatárok felvonulását késleltető akadályról, lovaik pusztulásáról: II. Rákóczi György levele Gheorghe íjtefanhoz, 1656. dec. 16. Veress E.: Documente i. m. 10. k. 309.; a kozákok szerepéről: Gebei S.: II. Rákóczi György i. m. 127., 172-173., 178.; a svédek hasonló elvárásairól: uo. 143.; Sebesi Ferenc csihirini feljegyzései, 1657 jn. MHHD 23. 531.; Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 153.; a kozákok sikereiről: Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) Századok 141. (2007: 6. sz.) 1492.
