Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Petrőczi Éva: Kagylókürttel harangozni. Ujabb tanulmányok a puritán irodalomból (Ism.: J. Újváry Zsuzsanna) IV/998
1000 TÖRTÉNETI IRODALOM lalkoztak, noha Pápai munkája egyértelműen lelki nevelés céljából készült, az „Eklésia igaz tagjainak". A Medgyesi Pállal foglakozó tanulmányok egyikében Petrőczi azt taglalja, hogy a prédikátornak III. Ferdinándtól (1637-1657) kapott nemeslevele mögött kit sejthetünk: igaza van a szerzőnek abban, hogy a fő mozgató a tapasztalt diplomata, Lónyay Zsigmond lehetett, azonban az armális levélben szereplő „nemtelen", azaz nem nemesi állapot jelzőn nem szabad fennakadni, ugyanis a Bethlen Gábor fejedelem (1613-1629) által történt egyetemes megnemesítése a református prédikátoroknak és utódaiknak csupán az Erdélyi Fejedelemségben, a „másik hazában" volt érvényes. Azért, hogy Medgyesi a Magyar Királyságban is nemes lehessen, a királytól kellett armális levelet szerezni, amelyet annak területén, Szatmár vármegyében hirdettek ki, miként azt nem a Fejedelmi Kancellárián, hanem a Magyar Királyi Kancellárián (azaz a Bécsi Udvari Kancellária magyar expedícióján) vezetett Királyi Könyvekbe kellett volna bejegyeztetni, ha az illetőnek lett volna elég pénze. A másik Medgyesi-vonatkozású cikk Johannes Polyanderrel, a jeles erdélyi prédikátor életében meghatározó, őt „Angliára hangoló" leideni tanáregyéniséggel, illetőleg annak két barátjával foglalkozik, akik éppenséggel puritánok voltak. Az egyikük, John Robinson a fentebbi tanulmányokból megismert „Zarándok Atyák" lelkésze volt, s Új-Angliában is az lett volna, ha a halál nem akadályozza őt meg a kiutazásban. Tarpai Szilágyi Andrásnak a „Szegények prókátora, avagy az adás, vevés, kölcsönzés és usora felől való igazgatás..." című munkájáról írni — miként a szerző is jelzi — ma különösen aktuális. Tarpai Szilágyi Kálvin nyomán elítéli a szegényekre kirótt uzsora-kölcsönt, minként a gazdagoknak, kereskedőknek — ezt ma produktív kölcsönnek nevezzük — lehet kamatért pénzt kölcsönözni. Petrőczi eme munkája szorosan kapcsolódik a Puritanizmuskutató Intézet által 2010-ben megjelentett Tarpai Szilágyi kiadványhoz. (Egyébként e könyvecske a Medgyesi Pál Puritán Kiskönyvtár első kiadványa.) Tarpai Szilágyi másik munkájáról — Libellus repudii et divortii Christiani (1667) — is olvashatunk, amely nemcsak hasonlóképpen aktuális, mint a kamatszedés, hanem a mindennapi élet egyik fontos szegmensét, a házasodási, a „matrimoniális causá"-t, illetve annak felbontását taglalja. Az ungvári prédikátor elődei és számos kortárs teológiai munkái alapján — amelyeket Petrőczi alapos szöveg-összehasonlító elemzés során kibont — és lelkipásztori tapasztalatai nyomán elvi és gyakorlati tanácsokkal látja el olvasóit, s jegyezzük meg, nemcsak saját felekezeti tagjait, hanem még a katolikusokat is, természetesen elvetve a „pápisták" érvrendszerét. Mindezekből pedig a korabeli társadalmat és életmódot kutató történész sokat meríthet. Küllős Imola és Sándor Ildikó,,Két kárpátaljai parasztpróféta szent iratai" c. kötetének címszereplői ihlették Petrőczit arra, hogy e XX. századi prófétanők munkálkodását, s az azok nyomán létrejött „Lettszövetség"-et szakrális és lélektani szempontból párhuzamba állítsa a XVII. századi puritánok „covenant theology"-ájával. A mintegy közelmúltig élő házi gyülekezetek szellemisége, biblicizmusa (amely nyomán apokrif szövegek jöttek létre) évszázados puritán viselkedésmintát tükröz. „A hontalanság, a nélkülözés és a kiszolgáltatottság mint prófécia-csiholó erő." A záró cikk puritán kontextusba helyezvén Miltonnak egy kisgyermek halálára írt versét — ez a korban jellegzetes műfaj is volt — elemzi, párhuzamba állítván a közkedvelt virág-metaforákat. A kötet legfőbb erénye az, hogy a XVII. századi valós élet megélt intimitásaiba vezeti be az olvasót, így széleskörű érdeklődési körre számíthat: amint már kiemeltem, nem csupán az irodalom-, vallás-, eszme- és egyháztörténész, hanem a társadalom- és életmódtörténettel foglalkozó kutató, netán a mikrotörténetírás újabb darabjai iránt érdeklődő olvasó is haszonnal forgathatja e munkát. A szöveg- és versidézetek, mivel a szerző nemcsak irodalomtörténész, hanem költő és műfordító is, ihletett átültetésben olvashatók. A kötetet bőséges irodalomjegyzék és névmutató, valamint a tanulmányok első megjelenési helyének megjelölése egészíti ki. J. Újváry Zsuzsanna
