Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
II. RÁKÓCZI FERENC ÉS I. PÉTER OROSZ CÁR 831 kóczi régi ismerőse volt, még 1703-ban Rákóczit két század katonával is támogatta őt a szabadságharc kezdetén. A lengyel belháborúból nem maradhatott ki, természetesen XII. Károly pártfogoltja, Szaniszló mellett, majd XII. Károllyal együtt Poltavánál harcolt. Következésképpen, Poltava után Potockinak két választása maradt. Vagy a svédekhez hasonlóan orosz fogságba adja magát, vagy a Lengyelország keleti és délkeleti részét ellenőrző oroszok elől átmenekül a lengyel-magyar határon. Rákóczi nemcsak menedéket nyújtott az üldözötteknek, hanem Munkácson hűségesküvel szolgálatába állította Potockit és embereit.27 Kropotov Gavriil Ivanovics, a Potocki-hadat üldöző orosz brigadérosával a magyar konföderáltak vezére azt közölte 1709. december 3-án kelt levelében, hogy Potocki vajda csapatával együtt felcsapott Rákóczi-katonának olyan feltétellel, hogy II. Ágost lengyel király ellen ezután nem hadakozik. Ezért Kropotov brigadéros hagyjon fel az üldözéssel, szavát adja, hogy Magyarország felől semmiféle veszély nem leselkedik II. Ágost királyra és országára.2 8 Rákóczi cselekedete nemhogy megnyugtatta volna, hanem éppen ellenkezőleg, még inkább felkavarta a cári udvar hangulatát. 1709. december 29-én Nedeczky Sándor kertelés nélkül fogalmazott Rákóczinak: „féltenek bennünket a Czár haragjátúl, miért fogadta be Felséged maga ellene tartó Kioviai palatínust [Józef Potockit] lengyel hadával együtt", jobb lett volna, ha „Toronyához [Torunhoz] recipiálta volna magát", bizony ez „kárunkra leszen".2 9 Hamarosan beigazolódtak Nedeczky szavai. A romhányi csatában résztvevő Potocki-had ügye a későbbiekben sem került le a napirendről. 1710. április 3-án Janus von Eberstadt (Jahnus d'Eberstett) orosz tábornok parancsot kapott a cártól, hogy a „kijevi vajda" készülődő akcióját, Magyarország felőli támadását mindenképpen hárítsa el. Ha szükséges, magyar területen is intézzen támadást ellene, és törekedjen megsemmisítésére. Rákóczit mindenképpen értesítse Potocki vajda szándékáról és figyelmeztesse, hogy „az általános hadijog alapján" járnak el Potockiék és az őket védelmezőkkel szemben.30 Potocki és Rákóczi összejátszása nyilvánvaló, állította a dokumentumokban csak „Janus"-ként emlegetett orosz generális. 1710. május 21-i jelentésében kiemeli, hogy Rákóczi Bonakowskit, Potocki alvezérét minden eszközzel támogatta, aki csak így volt képes átvészelni a telet. Jelenleg Benderben, XII. Károlynál van, alig ezer lóval, Magyarországon még kb. 1500 lengyel tartózkodik - jelenti Janus. Közülük egyesek Ágost királynál keresik a békességet, mások lengyelországi szabad áthaladást kérvényeznek cár őfelségétől, hogy Pomerániába mehessenek. A Bercsényi által pártfogolt 70 tiszt hazatérési kérését elutasította, de cári parancsot vár az ilyen ügyek kezelésére.31 27 Ráday Gyűjtemény, Budapest; Levéltár. c64-4d/2-ll. 79. sz. 197-199. p.; II. Rákóczi Ferenc ezertizenkét napja. Beniczky Gáspár fejedelmi titkár diáriuma. 1707. május 24 - 1710. február 28. Sajtó alá rendezte, az előszót és a jegyzeteket írta Bánkúti Imre. Bp. 2005. 242.; Rákóczi Ferenc: Vallomások. Emlékiratok. A szerkesztés és a jegyzetek Hopp Lajos, az utószó Hopp Lajos, Szepes Erika és Vas István munkája. Bp. 1979. (a továbbiakban Emlékiratok) 391-392. 28 PIB IX/2. 1302. 29 MTA Kézirattára. Ms. 4958/2/III. Litterae Nedeczkianae, 1709. - Diarum privatum. 30 PIB X. (1710 júliusa - decembere) Moszkva 1956. 92. 31 PIB X. 546.
